Segítség, felnőttem! – De tényleg!:-)
Az emberlánya fiatal korában azon bosszankodik, hogy szinte minden társaságban ő a legfiatalabb. A többiek már tele vannak élményekkel, tapasztalattal, ő meg még olyan messze érzi magát ezektől. Aztán telnek a hónapok, évek, gyűlnek az élmények, és egyszeriben már nem fél attól, hogy csak idősebbekkel kell majd múlatnia az időt…
Sőt! Az évek múlásával, a tapasztalatok szaporodásával lassan kinőjük a „Társaság legfiatalabbika” kitüntető címet, és – ha tetszik, ha nem – felnövünk. És hogy ezt miből tudjuk, az évek számán kívül? Hát lássuk!:-)
Jelek, amik segítenek
-Míg korábban egy hajnalig tartó bulit, egy éjszakába nyúló baráti, családi összejövetelt (némi itókázással is megspékelve), nagyjából a következő napig pihented, most már minimum egy hét kell a regenerálódáshoz! Ha egyáltalán az elég!:-)
-A szobanövények a lakásban már nem csak néhány napig, hétig életképesek. Sőt, van már olyan, ami hónapok, netán évek óta élvezi a vendégszeretetedet.
-Ha benézne valaki a hűtődbe, az alkoholon kívül szilárd táplálékot is találna benne. Sőt, egy idő után már szinte csak azt.:-)
-Míg korábban még a gondolatától is kirázott a hideg, egy bizonyos idő után egy koraesti séta már egész vonzó program lesz számodra.
-Míg korábban reggel 6 órakor mentél aludni egy-egy összeröff, buli, társasági esemény után, most akkor kelsz.:-)
-Már nem szól Rád senki, ha ebéd előtt megeszel egy-két (vagy kicsit több) kocka csokit.
-Technikai újdonságok? Hát, Neked szinte mind kínai…:-)
-Már nem olyan nagy buli a kanapén aludni. Egy ott töltött éjszaka után iszonyatos hátfájással kínlódod végig az egész napot. Vagy hetet…:-)
-Ha egy társaságban (ahol ugyebár már nem Te vagy a legfiatalabb:-)) kiderül, hogy szingli vagy, mindenki sajnálatát fejezi ki, előkerülnek az „Akarsz róla beszélni?”, illetve az „És hogy bírod?” kérdések és a szánakozó nézések. Nem halálos beteg vagy, csak egyszerűen még nem találtad meg a másik feledet.
-Azok a fránya frontok bizony eléggé megviselnek.
Forrás: miss.at
