Ne félj! Így küzdheted le a félelmeid
A félelem gyakorlatilag önvédelmi reakció, amit egy fenyegető veszélynek felfogott helyzet elleni figyelmeztetésnek érzünk. Félni tehát nem feltétlenül rossz – olyan, mint a fájdalom: arra utalhat, hogy olyasvalami történik, ami veszélyeztet minket.
Sok mindentől lehet félni, de számos van közöttük, amitől nem érdemes. Éppen ezért meg kell próbálnunk legyőzni a bennünk dúló rettegést. Ehhez az önismeretünkre is szükség lesz, hiszen fel kell tudnunk például mérni a félelmünk realitását, sőt a félelmünk mértékének valódiságát is. A veszélyforrás valóban jelen van-e a közvetlen környezetünkben, és ténylegesen olyan hatása lehet, mint amivel önkéntelenül felruháztuk?
Nem elég hinnünk benne, állítsunk kézzelfogható bizonyítékot a félelmünk realitása mellé. Így felépíthetjük a védelmi stratégiát is – amennyiben valóban reális a rettegés oka. A védelem legfontosabb alapja a biztonság megteremtése, a lehetséges óvintézkedések elvégzése, a tehetetlenség kiküszöbölése.
Szembe kell nézni önmagunkkal
…és a bennünk aktív félsszel. Be kell látnunk, hogy félünk, felismerni, mitől félünk és hogy miért is félünk tőle. A félelem ugyanis nem ösztönösen bénít, így, ha valós a veszély és nem látjuk át tiszta fejjel a helyzetet, a védekezés sem lesz hatékony.
Szokjuk meg a félelemkeltő ingert
Mélyvíz vagy épp kutya? Féltékenység, mert mindenki más olyan szép? Amellett, hogy az okokat magunkban alaposan megismerjük, elsőként agyban, majd az életben játsszunk le olyan szituációkat, amikben jelen vannak az ingert kiváltó tényezők. Például menjünk be bokáig a vízbe. Ha az agyunk visszacsatolást kap, miszerint „látod, nem lett semmi baj”, idővel bátrabban állhatunk a dolgokhoz.
Valaki másért könnyebb
Szülőként vagy párkapcsolatban jól megmutatkozik, hogy például a párunkért kiáltottunk rettegve, ha pók került elő a lakásban, ám ha a gyermekünk sikít fel, a nyolclábú láttán, sokszor már legyőzzük a félelmet, amit magunkért nem tettünk volna meg.
Józanság és nyugalom
A meditáció segíthet, de sokszor az, is, ha egyszerűen a realitás talaján újra és újra végig futtatjuk az elménket. Például: segíthet-e a jelen helyzetben az, ha félek. Ha nem: mi segíthet helyette. Ha nem segít a félelem, akkor mi értelme van foglalkozni vele? Már a helyzet elemzése is elvonja a figyelmet a félelem tárgyáról, ami így egyből kevésbé lesz rémisztő. És ne feledjük: aki aggódik, kétszer szenved.
