Murphy nem kíméli az anyákat – Egy kis esti humor
Ha valakinek Murphy nem kegyelmez, akkor azok az anyák… A lelküket is kiteszik, hogy takarítsanak, főzzenek, játszanak a gyerekkel, és mindezért mi a hála? Na mi? Folyamatos leckék Murphy törvényei szerint. :D
„Este van, este van ki-ki nyugalomban”
Kivéve a te gyereked, aki akkor is este fog felpörögni, ha egész nap alig látott a láztól…, és minden pillanatban el tudott volna aludni.
Az újszülött tiszta pelenkába
… kakál bele. Pont. Ezen nincs mit szépíteni. Lefürdeted, tisztába teszed, majd az egészet kezdheted előröl, mert hónaljig f*ssa magát. :D
Ha két napig tartod a rendet
A harmadik napon meglátogat maga az „anyakirálynő” vagy valaki, akit nem vártál, és nyilván borul a ház. Elég csak egyetlen egy hátradőlős este, és a rendnek nyoma vész. Mintha soha nem lett volna. Ja, és közvetlenül…
Felmosás után
A férjed fog végig trappolni legelőször a nappalin. Cipőben… Vagy a kutya beszökik sáros lábbal, szép, szabályos kutyatappancs mintázatot rajzolva padlódra. A sírás kerülget? Elhiszem, de ez még mindig semmi!
Ha összeszeded a legót
Azonnal kiborítja az egészet. Ha el akarod tenni még a dobozát is, hogy ne lássa – ahogy sikerült összeszedni – észreveszi, és éktelen ordításba kezd. Ha kiborítva hagyod a legót, senki nem játszik vele napokig, de a fent említett „anyakirálynő” biztosan meglátogat. :D
Ha autóba szálltok
Rögtön elalszik a gyerek, ezzel néha megnehezítve egyes programok kivitelezését. Kivéve, amikor azt akarod, hogy elaludjon a kocsiban. Mert akkor aztán semmi esetre sem!
Köszönöm, szia, puszi és pápá
Mondja és csinálja magától. Egész nap. De, ha megkéred rá, hogy köszönjön a néninek, intsen pápát a „mindent jobban tudó” anyuka gyerekének, nyomjon puszit a mama arcára és a többi és a többi, akkor mintha nem is hallana. :D Vagy, ahogy az én kétévesem dacból minden ilyenre reagált: „Nem szia!” „Nem pápá!” „Nem boldog újévet!” – Mindezt olyan morcosan aranyos hangon, hogy csak nevetni lehetett rajta, innentől kezdve meg ez lett az alap! Hiszen anya nevetett rajta. :)
A bölcsiben, azt mondják, mindent megeszik
Kivéve, amit te főztél neki. Megveszed a drága alapanyagokat, eltöltöd vele az időt, babareceptkönyveket bújsz, értelmes étrendet próbálsz összeállítani, újdonságokkal tarkítva, majd bonthatod az üveges kaját, mert a fáradozásod bizony nem hatja meg. Később ezt szavakkal is megerősíti: „Én ezt nem kóstolom meg. Egyél Te anya. Finom. Egyél végre.” :D
Amikor még kedved is van játszani
Valljuk be, a gyerekek játékai felnőttként rendkívül unalmasak… Ritka, hogy az embernek kifejezetten kedve legyen hozzá, és amikor megtörténik a csoda, és égek a vágytól, hogy – teszem azt – vonatsíneket építsek, meg állomást, akkor kiküld a gyerek a szobából. „Anya, menj ki innen.” :D
A sort a végtelenségig lehetne folytatni! Veled milyen esetek történtek meg?