Miért nehéz kisebb tesónak lenni? – Hát, mondjuk ezekért!
Míg gyerek voltam, bele sem gondoltam – nagyobb testvérként pláne nem – hogy milyen lehet kisebb tesóként, pláne öcsiként, pláne egy (anyáskodó, kissé tanár nénis stílusú:-)) nővérrel tengetni a mindennapjainkat. Ám most felnőttként, anyaként, abszolút kistesó-pártiként már kicsit másként látom a helyzetet…:-)
Hát, az biztos, hogy mellettem nem volt (van:-)) egyszerű kisebb testvérnek lenni, különböző neműnek meg pláne nem.:-) De azt hiszem, túléltük mindketten különösebb lelki megrázkódtatás nélkül. Bár azt azért tegyük hozzá, hogy az otthonról való elköltözésem sokat javított a kapcsolatunkon… Hát igen, a „megszépítő messzeség”! De nézzük, mivel, mikkel kell megküzdeniük a család legifjabb tagjainak a fiatal éveik, esetleg egész életük során.
Új ruha, új játék, új bármi? Felejtsd el!
Ez leginkább akkor igaz, ha egynemű a két vagy több testvér. Ilyenkor aztán megy a már kinőtt nadrág, ing, pulcsi, játék a kisebbnek, teljesen logikusan. Reméljük, azért ettől nem lesznek vásárlásmániások a kisebbek!:-)
A kis utánfutó…:-)
Mivel mind gyerekként, mind kamaszként az a legfőbb vágyad, hogy a legmenőbb arcokkal (vagyis idősebbekkel) lógj, így mindenhová követed a nagytesódat, az ő legnagyobb bosszúságára. Hiszen Te vagy a kis „utánfutó”, akire mindig figyelni kell. Az biztos, hogy rengeteg kalandban, talán veszélyben is része lesz a kicsinek, ám egy idő után igazi szövetségessé, egymás védelmezőivé válhatnak a nagytesóval.
Bezzeg a nővéred/bátyád…!
Na, ez az a mondat, amitől még engem is kiráz a hideg, pedig én nagy testvér vagyok!:-) Pedig hányszor hallják ezt a kisebbek, ha nem is otthon, a szülőktől, akkor a kedves nagymamáktól, nagynéniktől, óvó néniktől, tanítóktól, tanároktól. Talán nekik még nem esett le, hogy a kisebb testvér bizony egy teljesen más személyiség, így bizonyos dolgokban, ha nem mindenben különbözni fog a nagyobb tesótól. És ez így van jól!
Az elérhetetlen…
Azért mi, nagytesók, legyünk csak őszinték! Bármilyen kicsik voltunk, amikor a kishúgunk/kisöcsénk született, azt nem tudtuk nem észrevenni, hogy mennyire felnéz ránk, milyen példaképek vagyunk számára. Bizony! Úgy érezte (remélhetőleg, csak múlt időben), hogy ő bizony bármit tesz, mond, ír, soha nem lesz olyan szuper, mint a nagytesója!:-)
Forrás: miss.at
