Miből fog megélni a gyermekem?
Az apáról fiúra öröklődő foglalkozások valamikori természetessége, magától értetődöttsége ma már erősen visszaszorulttá vált. Ugyanakkor már korábban is akadtak családi szakmasorból kilépő sarjak, akik úgy vélték, hogy a saját útjárás igénye nem egyeztethető össze a családi örökséghez való igazodással. Így a legújabb generációs ifjú nem kívánt apja, nagyapja ügyvédi vagy orvosi pályájának hosszabbítójává válni, inkább belevágott a zongoraművésszé formálódás hosszú, ám számára annál vonzóbb folyamatába.
Manapság is előfordul, hogy a nagyszülők fülében – de másokéban is – idegenül cseng az unoka marketingmenedzseri, CRM-specialista vagy HR-koordinátor megnevezésű karrierje. Néhanapján pedig azon töprengve kapjuk magunkat, hogy: meddig bírjuk (testi és mentális erőnk birtokában) az éber lépéstartást a szüntelen változásra berendezkedett világunkban, hogy gyermekeink számára méltó, hiteles támaszok lehessünk. Hogy azok a (közel)jövőben realizálódó technikai nóvumok vajon milyen munkafolyamatok, karrierlehetőségek előidézőivé válnak? Vajon a hagyományosnak tekinthető foglalkozásokra lesz-e igény, vagy teljes átformálódásra, átrendeződésre, arculatváltásra lehet számítani a mesterségek vonatkozásában? És ami a szülők számára a legfontosabb, legsűrűbben visszatérő kérdés: a gyermekeink megtalálják-e a helyüket a permanens átalakulások forgatagában? Boldogok és sikeresek lesznek-e? Ki tudnak-e bontakozni vagy kompromisszumot kell kötniük az útjukba kerülő munkalehetőségekkel? Meg tudják-e teremteni az egyensúlyt munka és magánélet között? Vajon mennyire sikerült megerősíteni bennük az erkölcsi támpillért, mely iránymutatásul szolgál a személyes útra lépésükkor?
Abban bizonyára kevesen kételkednek, hogy számtalan dolog megváltozott eddig is, hiszen a fejlődés része az emberiség történelmének, a társadalmaknak. Ám egy dolog most sem, és nagy valószínűséggel az elkövetkezőkben sem veszít erejéből. Mégpedig az, hogy minden szülő a lehető legjobbat kívánja gyermekei számára, és igyekszik úgy rendezni-szervezni a családi életteret, hogy a kibontakozásukra esély legyen.
És végül eljön a pályaválasztás, az önállósodás ideje is. Egy korábbi elemzés szerint (The New York Times) a dolgozó apák fiai 2,7-szer nagyobb valószínűséggel választják a családfő által végzett kenyérkereső munkát. Az anyák esetében leányaik csak 2-szer akkora valószínűséggel térnek az anyjuk által járt munka ösvényére. Egy 1994 és 2016 között végzett kutatásból kiderült, hogy az anyák erőteljes befolyással vannak gyermekeik pályaválasztására.
A foglalkozás, és a társadalmi-gazdasági státusz öröklésében viszont leginkább a fiúk érintettek, semmint a lányok. További érdekességként arra is fény derült, hogy legkevésbé a középvezetők és irodai dolgozók gyermekei nem követik szüleik karrierjét.
Kim Weeden szociológus hangsúlyozta, hogy a családban uralkodó körülményeknek rendkívüli befolyásoló szerepük van a gyermekek életének alakulásában. Mindennek Weeden szerint az az oka, hogy a leendő foglalkozással kapcsolatos előnyök, hátrányok, minták egyaránt öröklődnek. Elgondolkodtató, hogy a családi vállalkozásokba szocializálódott utódok lépéselőnnyel indulnak társaikhoz képest. A család (egyedi) kultúrája, értékei, időtöltései, tanuláshoz és pénzhez való viszonyulása ugyancsak tovább öröklődik.