"Mi volt ma? Semmi." - Törd meg a csendet az iskoláról szuper tippekkel
Évtizedek óta semmi nem történik az iskolában, legalábbis, ha a gyereket kérdezzük. Ráadásul az elsőtől az utolsó osztályig, minden nap. Kell aggódnunk? Van módszer, amivel kihozhatjuk a gyerekből a „tisztességes választ”, vagy örökre titok marad a hétköznap legtöbb történése? Beszélgetésre fel!
Függetlenül attól, hogy egy gyermek általában szeret iskolába járni, vagy utálja az egészet, többnyire, ha megkérdezzük aznap mi volt, kitérő választ fog adni, úgy, mint „minden jó volt”, vagy „a szokásos” esetleg a legegyszerűbbet: „Semmi.” Márpedig úgy még nem volt, hogy sehogy ne lett volna!
Márpedig egy iskolás gyermek a napja felét a suliban vagy az iskolával kapcsolatos dolgokkal tölti, így bizony szerez élményeket és számtalan impulzus éri. Órákon, szünetekben, étkezéskor, akár a haveroktól, ellenségektől, barátoktól, tanároktól. És mint nekünk otthon elmesélni a napunkat a társunkat, nekik is jól esik kibeszélni – hiszen újra gondolhatja, feldolgozhatja, a jó pillanatokat pedig újra élheti.
De akkor hol vannak az igazi válaszok, és hol akadnak el?
Óvodás, kisiskolás helyzet
A kicsi gyerekek bármennyire is szeretnek közösségben lenni, mégis csak leginkább a pillanatban élnek – felnőttek számára irigylésre méltóan. Így amikor értük megyünk, vagy hazaérkeznek, már azzal foglalkoznak, velünk vannak száz százalékban és azt figyelik, ami aktuálisan körülöttük van. Ezért nem „esik jól” az agyuknak visszaemlékezni olyan egyébként lényegtelen dolgokra, minthogy mi volt az ebéd, vagy mit csináltatok ma.
Kis- és nagy tinik
A nagyobbaknál már sokkal gyakrabban jön a képbe a generációs különbség – nem feltétlen bizalmi tényezők miatt. Lehet, hogy megbízik benned a gyermeked, de így sem meséli el a napját, mert már kezd kialakulni az értékrendje és tudat alatt feltudja mérni azt, hogy ami neki esemény, hosszabb távon, vagy felnőttfejjel már lényegtelennek tűnhet. Peti beszólt az órán, vagy pocsék volt az ebéd? Életkori sajátosság, hogy ami nem elég fontos, azt nem mondják el, ami nagyon fontos, azt pedig nehezen mondják el – átmenet pedig nem nagyon van.
Mit tehetsz?
Kérdezz jól!
Ne azt kérdezd, mi volt ma, azt kérdezd, kivel játszottál mielőtt eljöttünk? És mit játszottatok? Mit csináltál a hosszú szünetben? Ha pedig megnyílt, hagyd, hogy végtelenül dőljön belőle a szó, de figyelj és ha megtorpan, kérdezz rá valami konkrétumra. Lehet, hogy nem szedsz ki belőle államtitkokat, de erősíted a kettőtök bizalmát. Tudd a barátai nevét, jegyezd meg azt, ami Neki fontos.
Ne bírálj
Ha egy szituációt szerinted rosszul kezelt, rosszul reagált le, te másként csináltad volna, vagy nem értesz vele egyet, nem kell feltétlenül megosztanod vele ott és azonnal. Persze, a nevelés és a helyes értékrend nagyon fontos. De ha mindig kritizálod, okítod, mikor mesél valamit, nem csoda, hogy nem fog házhoz jönni a hegyi beszédért. Mérlegeld, hogy valóban lényeges-e, ami csípi a csőröd és ha igen, akkor is szerencsésebb kérdés formában, esetleg utólag egy másik beszélgetésben kielemezni, hogy most is ugyanúgy cselekedne-e.
