Mennyi minden van egy csókban?
Csókolózáskor (ideális esetben) csak azt érezzük, hogy mennyire jó, a szervezetünk azonban ennél sokkal színesebb akciókba bonyolódik ilyenkor: idegi és kémiai üzenetek száguldoznak bennünk, miközben pár másodperc alatt többet megtudunk a másikról, mint ha órákon át beszélgetnénk. Miért lett a csókolózásból az emberiség egyik kedvenc szabadidős tevékenysége?
Lehet, hogy eredetileg a táplálkozás, majd később a kommunikáció volt az ajkaink feladata az elsődleges szereposztásuk szerint, de Valentin-napon nem mehetünk el szó nélkül egy másik, az evolúciós fejlődésünk jelenlegi szintjén szintén létfontosságúnak tűnő funkció, a csókolózás mellett sem.
Ami jó, azt nem kell bonyolítani, és az emberek többsége azért csókolózik, mert jó. De mi van, ha mégis megkaparjuk a felszínt, és elmerülünk kicsit az evolúciós, pszichológiai és kulturális magyarázatokban? Miért csókolózunk? Miért nem bírjuk abbahagyni? Miért szédülünk bele az egyik csókba, és miért menekülünk a másiktól? Ezek a kérdések egy egész tudományágat életre hívtak: a csók anatómiájával és evolúciós történetével foglalkozó filematológiát, a filematológusok pedig számos elmélettel előálltak, hogy megmagyarázzák a csókok mibenlétének a rejtélyeit.
TANULJUK, VAGY ÖSZTÖNÖSEN JÖN?
Megdönthetetlen bizonyítékokkal még a filematológusok sem tudtak eddig választ adni erre a kérdésre. Egyelőre még azt sem tudjuk, hogy miért kezdtünk el csókolózni. Elképzeléseink azonban vannak. Ha jól belegondolunk, életünk legkorábbi élményeiben az ajkaknak valamilyen formában központi szerep jut, és ebben a korban a szájhoz kötjük a biztonságérzetről és a szeretetről alkotott elképzeléseinket: legyen szó etetésről vagy a szülők megnyugtató puszijáról. Ezek a korai élmények olyan idegi kapcsolódásokat teremtenek a babakori agyunkban, amelyek alapján a későbbiekben is pozitív érzéseket fűzünk a csókokhoz. Egyes tudósok az állatvilág utódnevelésének az egyik rituáléjához vezetik vissza a csókolózás eredetét: a nőstények ugyanis gyakran előrágják az ételt a kicsinyeiknek, és aztán szájból szájba adják át nekik, a mozdulatból pedig a szeretet és a kötődés egyik univerzális gesztusa lett. Ez a szál arra utal, hogy a csókolózást tanuljuk.
De persze az is lehet, hogy ösztönösen jön. Ezt az elméletet is az állatoknál is előforduló csókcsatákra alapozzák. A bonobóknál (ez egy emberszabású majomfaj) például az emberekéhez hasonló csók kifejezetten gyakori eleme az egymás közötti érintkezésnek: így békülnek a verekedések után, így nyugtatják meg egymást, így építik a társas kapcsolatokat, vagy egyszerűen csak minden különösebb ok nélkül csinálják – ugyanúgy, mint az emberek.
A CSÓKKAL KERESSÜK AZ IGAZIT
A csókolózás persze nem lenne ekkora sztárja az emberi kapcsolatépítésnek, ha nem hordozna magában evolúciós előnyöket. A témáról könyvet is író Sheril Kirshenbaum szerint a csókolózás azért kapott szerepet az életünkben mert segít partnert találni, elköteleződni és egyben tartani a párokat legalább addig, amíg gyerekük születik – a fajfenntartás szempontjából ez nem utolsó szempont.
Kirshenbaum szerint a csókok elemzésénél nem felejthetjük el, hogy az ajkak az emberi test leginkább szem előtt lévő és a külvilágnak leginkább kitett erogén zónája, amely ráadásul tele van idegvégződésekkel, így a legfinomabb érintés is rengeteg információt zúdít az agyra, amely aztán eldönti, hogy tovább akarunk-e menni, és előrejelzést ad arról is, hogy mi történhet a közeljövőben, vagyis van-e értelme kapcsolatba bonyolódni a másik emberrel.
A csókolózásban minden érzékszervünk részt vesz, és a 12 agyidegünk közül ötöt igénybe vesz ez a tevékenység, az agy, az ajkak, a nyelv és a bőr között cikázó elektromos impulzusok pedig a kémiai üzenetvivőknek olyan koktélját keverik ki, amitől úgy érezzük, mintha valami drog hatása alatt lennénk – magyarázza a furcsa bizsergést Sheril Kirshenbaum.
Egy szenvedélyes csóknál megnő az olyan ingerületátvivő anyagoknak (neurotranszmittereknek) a szintje, mint a vágyhoz kapcsolódó dopamin vagy a jó hangulathoz hozzájáruló szerotonin, és a szerelemhormonként emlegetett oxitocin is áradni kezd – ez az utóbbi felelős a többi között az orgazmus utáni kötődésért a pároknál, szülés után pedig a szülő–gyerek-kapcsolatot betonozza be. Sheril Kirshenbaum le is hámozza kicsit a rózsaszín réteget, amellyel hajlamosak vagyunk bevonni a szerelmet, hiszen a szerelembe esés tüneteiért tulajdonképpen ezek a szervezetünkben fellelhető vegyi anyagok a felelősek.
Kirshenbaum szerint nem vagyunk egyformák akkor sem, ha a csókolózásról van szó: a nőknek már maga a csók is nagyon fontos, a természet legfontosabb „lakmuszpapírja”, amellyel információkat gyűjthet a leendő partneréről. A férfiaknál viszont a csók inkább csak egy küszöb, amelyen átlépve végre eljuthatnak a szexhez.
NEMCSAK NYÁLAT, INFORMÁCIÓT IS CSERÉLÜNK
Egy csók során sokkal többet tudunk meg a másikról, mint ha több órát töltenénk beszélgetéssel, és egy kapcsolat jövője szempontjából is nagyobb jelentősége van annak, ha egymáshoz érintjük az ajkakat, mint ha csak beszélnénk a másikkal – legalábbis nagyon fontos iránytű ahhoz, hogy a genetikailag legjobban hozzánk illő partnert válasszuk ki, még akkor is, ha az első csókoknál még nem feltétlenül az utódaink járnak a fejünkben. Elég közel kerülünk ugyanis a másikhoz, hogy nagyon fontos információkat szerezzünk róla – igaz, a folyamat nem tudatos.
Hogy a csóknak mennyire fontos szerepe van egy kapcsolat kibontakozásában, azt jól jelzi, hogy sok esetben pont az első csók miatt nem lesz folytatása egy randinak. Ezt a kérdést Gordon Gallup evolúciós pszichológus vizsgálta meg közelebbről, az ő felmérésében a férfiak 59, a nők 66 százaléka mondta, hogy a rossz csók miatt vetett véget egy kezdődő kapcsolatnak. A csók tehát egyfajta jelzőlámpa, amely vagy megnyitja az utat egy tartósabb kapcsolathoz, vagy figyelmeztet arra, hogy inkább ne lépjünk tovább. Csókolózáskor ugyanis tudat alatt vesszük a jeleket a partnerünk génjeiről és a reprodukciós állapotáról is.
A biológus Claus Wedekind nevéhez fűződik az a felismerés, hogy a nők elsősorban azoknak a férfiaknak az illatához vonzódnak, akiknek az immunrendszerét az övékétől különböző genetikai kód irányítja. Ennek is a fajfenntartás az oka: a potenciális gyerekeik ugyanis így változatos genetikai örökséggel jönnének világra, amitől egészségesebbek lesznek, jobban ellenállnak a betegségeknek, és így nagyobb esélyük lesz a túlélésre. A férfiak közben célirányosabban használják a csókot, nekik ez eszköz arra, hogy hogy kívánatosabbá tegyék magukat a partnerüknél. Gordon Gallup ennek tudja be, hogy a férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel kezdeményeznek nyelves csókot, a nyálukban ugyanis fellelhető némi tesztoszteron, amelyet átadva így növelhetik a nők tesztoszteronszintjét is, és ezzel a fogadáskészségüket és a libidójukat is. Kutatók szerint egy csók alkalmasa arra is, hogy a férfiak felmérjék a nők ösztrogénszintjét, ami a termékenységükről ad tájékoztatást nekik.
NYELVVEL VAGY ANÉLKÜL?
A csókolózásnak vannak olyan vonatkozásai, amelyeket nem feltétlenül itat át a romantika. Tudták például, hogy egyetlen tíz másodpercig tartó csók alatt 80 millió baktériumot cserélnek ki egymás között a csókolózók? Az információ csak elsőre tűnik visszataszítónak, valójában ez a baktériumcsere kifejezetten jót tesz az immunrendszernek. Ha kétségeink lennének, hallgassunk a szakemberekre, akik azt mondják, egy kézfogástól sokkal nagyobb eséllyel lehetünk betegek, mint egy kiadós csókolózástól.
A statisztikák szerelmeseinek tudniuk kell, hogy a férfiak 67 százalékát egyáltalán nem zavarja a nők rúzsa csókolózás közben, a nők 53 százaléka – legalábbis csókolózásnál – a frissen borotvált férfiarcot részesíti előnyben, és az embereknek mindössze a 33 százaléka nyitja ki a szemét csókolózás közben. A legtöbb ember pedig ösztönösen jobbra dönti a fejét csókolózás közben. Vannak kibékíthetetlennek tűnő részletei is a csókkutatásnak, például az, hogy a nők 96 százaléka imádja, ha a nyakát csókolják, a férfiaknak viszont csak a 10 százaléka értékeli ezt, így nehezen is tudják elképzelni, hogy egy nőnek mi a jó ebben.
A csókolózás művészetéről szóló könyv szerzője, William Cane szerint a csókolózás élményét némileg ronthatja, hogy mást akarnak a férfiak, és mást a nők. Az előbbieknek a nyelv bevetése nélkül nem igazi csók a csók, a nőket viszont már az ajkak szenvedélyes, romantikus összepréselése is boldoggá teszi. A kutatók figyelmét nem kerülte el az első csók témájának a fontossága is. Egy 2007-ben megjelent tanulmány szerint közvetlenül a csók előtt kellemetlen érzésekre – szorongásra, félelemre, bizonytalanságra – emlékeztek vissza a válaszadók. A férfiak sokkal inkább pozitívan élték meg aztán magát a csókot, mint a nők.
2007-ben az Albany Egyetem viselkedéskutatói állapították meg, hogy a nők és a férfiak tényleg másképp viszonyulnak a csókhoz. A nőknek például sokkal fontosabb a csók, mint a férfiaknak, és a legtöbben e nélkül nem mennének bele a szexbe, a férfiaknak viszont nem feltétlenül van szükségük csókra a szexhez, sőt olyan nővel is lefeküdnének, aki nem csókol jól. Talán nem lényegtelen az az információ az sem, hogy egy másik felmérés szerint a nők 92 százaléka emlékszik vissza arra a cipőre, amelyet az első fizetéséből vásárolt, minden harmadik nő azonban nem tudja felidézni annak a nevét, akit először megcsókolt. Továbbá a nők 96 százaléka bánta már meg, hogy kidobott egy pár cipőt, de csak 15 százalékuk sajnálta, hogy kidobott egy férfit.
Forrás: vs.hu
