2015.06.02. 16:15:32 10921 229

Marinaleda – a spanyol városka, ahol nincs munkanélküliség
A hír elolvasásával 500 Ft-tal növelheted a nyereményedet. Ha tag vagy, jelentkezz be, ha új vagy, regisztrálj itt (ingyenes)!

Andalúzia Spanyolország egyik legszebb, ám legszegényebb régiója. A tartományban extrém méreteket ölt a munkanélküliség és több mint 600.000 olyan telek van, amit bankok foglaltak le. Az országban 2008 óta folynak a kilakoltatások és rengeteg család maradt fedél nélkül, de nem Marinaledában, az andalúziai faluban.

A kis település egy mezőgazdasági szövetkezetnek és a kapitalizmust elutasító polgármesterének köszönheti jólétét. Itt nincsenek munkanélküliek, hajléktalanok vagy éhező emberek. Helyette szorgos, egyenlő bérekért dolgozó gazdákat, mezőgazdasági és gyári munkásokat találunk.

Juan Manuel Sanchez Gordillo, a helység polgármestere szerint az ételnek gyakorlatilag alanyi jogon kellene járnia az embereknek, hiszen a 21. században nem normális, hogy élnek éhező emberek. Ennek az utópisztikus eszmének a megvalósításán dolgozik immár 1979 óta. Kis városa a demokratikus szocializmus egy valószínűtlen, mégis valóságos példája.

Marinaleda földjein olyan zöldségeket termesztenek, amelyek betakarítását nem lehet gépekkel megoldani. Olyan magokat választottak, amelyekhez a lehető legtöbb emberi munkára van szükség. Paradicsomot, paprikát, articsókát, brokkolit, babot és zöldbabot termesztenek, így teremtenek a helyieknek munkahelyeket. A városban található konzervgyár szintén e mezőgazdasági tevékenység hátvizén evickél. Az alkalmazottak mindegyik cégnél egyenlő bérezésben részesülnek, ami nem kevesebb, mint 1200 Euró, ami a spanyol minimálbér duplája (kb.: 360 000 Ft).

Ezenkívül a földeket, az alapanyagot és az építőmunkásokat is ingyen kapják azok a helyiek, akik házat építenének, két feltétellel. Egyrészt az önkormányzatnak havonta 15 eurót fizetnek kvázi törlesztőrészletként, másrészt nem adhatják el haszonnal az ingatlanukat. Gordillo polgármester antikapitalizmusa tehát itt is megmutatkozik.

Ezenkívül a kis helyi vállalkozásokat is ösztönzik, legyen az pizzéria vagy kávézó, de jaj, annak, aki egy kapitalista franchise modell alapján működő üzletet nyitna Marinaledában. Egyszerűen nem engednék meg, hogy Starbuck's vagy McDonald's nyíljon a településen.

Az emberek közötti bér- és mindenféle egyenlőségnek köszönhetően a városban gyakorlatilag nincs szükség rendőrségre, hiszen nincs bűnözés.

Marinaleda egy olyan alternatívaként szolgálhat a gazdasági válság által megtépázott országoknak, városoknak és vezetőiknek, amiről csak könyvekben olvashattunk. Marinaleda a megvalósult utópia.

Forrás: theguardian.com, muon.hu

Ha tetszett, kedveld:  |  Ha nem tetszett, írd meg miért nem!

Oszd meg a cikket és nyerj...

További cikkek a témában

A végrehajtó funkciók, amelyek megkönnyítik az életünket

A végrehajtó vagy exekutív funkciók olyan mentális eszközök, amelyek nagyban hozzájárulnak életünk gördülékennyé és kiegyensúlyozottá tételéhez, céljaink megvalósításához. A készségeink ezen összességét képező funkciók mindegyikéről elmondható, hogy a megfelelő eszközök bevetésével fejleszthetők.

Csak egyszer élsz, élvezd! - A hedonista életszemléletről

Szótári értelmezés szerint a hedonizmus egy ókori görög filozófiai irányzat, mely a testi és szellemi élvezetekre összpontosít, ezt tekintve az életben a legfőbb jónak. Hétköznapibb megközelítésben ez egy olyan életfelfogást és gyakorlatot jelöl, melyben az érzéki örömök élvezete az egyéni élet vezérfonala. Manapság leginkább a „You Only Live Once”, röviden: „YOLO”, magyarul: „csak egyszer élsz”, megközelítésben találkozhatunk ezzel az életfelfogással. Ám nem csupán erről van szó…

Válságban az életünk közepén? Van kiút

Az életközépi krízis (midlife crisis) fogalmáról elsőként Jaques Elliot, kanadai pszichoanalitikus írt, amit leginkább felnőtt férfiak tapasztaltak. A szakember praxisában felfigyelt arra, hogy ez a jelenség nagyjából a negyvenes évekbe lépve, szinte elkerülhetetlenül és szükségszerűen jelenik meg. Ebben a konfliktusban az egyén szembe találkozik a saját végességének valóságával, ami megrémíti, és egyfajta sokként, mi több, halálfélelemként éli meg. Gyakran az „életbe menekülés” útját választja, melyben új szerelmeket keres, lelki öngyógyító kísérletet tesz, és egy illuzórikus második ifjúkor mentsvárába akar menekülni. Hogyan ismerhetőek fel e krízis jelei, és milyen kiutak állhatnak a rendelkezésünkre?