Legyen neked is madárbarát a kerted!
Peter Kahn a Washingtoni Egyetem pszichológia professzora hosszú évekig kutatta azt a kérdést, hogy milyen kapcsolat van az ember és a természet között, és miért van az, hogy a technológiai prosperálással párhuzamosan a természet egyre csak visszahúzódik, pusztul? A természet sokak életében már csak a David Attenborough-féle filmeken át szűrődik be a nappaliba, ahol nincs a biztonságos távolságban lévő állatoknak sem szaga, sem különösebb köze a szemlélőhöz. Ez az úgynevezett „technológiai természet” jelensége.
Bár tagadhatatlan, hogy a szobabiciklizés közben digitálisan megjelenített erdei út kellemes érzéssel tölti el az edző személyt. Miközben azt az illúziót kelti benne, hogy nem a négy fal között izzasztja magát egészségesre, fittre, hanem egy erdőillatú úton tekerve. Kahn szerint ez a fajta jó érzés, miközben – akár mesterségesen közvetített módon – szemléljük a természetet, jól szemlélteti az ember veleszületett őskötődését a környezethez, melyet „biofíliának” is nevezhetünk. Ezt példázzák az olyan esetek is, mint például a fogvatartottak számára levetített természetfilmek, melyek hatására figyelemre méltóan csökken az agresszió mértéke.
Sokak számára ellenszenves lehet az a lemondást, beletörődést sejtető kifejezés, mely szerint: „egy fecske nem csinál nyarat”, hiszen ez a felelősség folyamatos átruházását is könnyedén magával rándíthatja. Ezt a passzív hozzáállást helyettesíthetjük akár a „jó példa ragadós” változattal is. A kis lépések kitartással fűszerezve előbb-utóbb meghozzák reményteljes gyümölcseiket. A balkonládába ültetett koktélparadicsomtól a közösségi kerteken át a permakultúrára való átállásig igen széles a választék.
Természetbarátként, ha megtehetjük, ha van rá lehetőségünk és indíttatásunk, akár madárbarát kertet is létrehozhatunk. Bizonyára ismerős az a mesebeli öreg király, akit kedves, rég elveszett, majd visszahozott madara tett újra fiatallá. Bár a mesék madarai szimbólumok, mindazok, akik kedvelik az ASMR-hatást, azok tudják, milyen megnyugtató, szorongásoszlató hatást tud generálni egy madártrilla meghallgatása.
Ha már kertünk van, előbb-utóbb fákat, bokrokat kezdünk el ültetni benne, melyek a madarak fészkelőhelyéül, védelméül, fedezékéül terméseik pedig táplálékul szolgálnak. A kertbe plántált virágok, és mindenféle növények magvai, gyümölcsei, nektára pedig ugyanezt a szerepet töltik be.
Drexler Szilárd Madárbarát kert című könyvében jegyzi meg, hogy: Aki a kertjét szereti és gondosan ápolja, attól nem áll messze a természetvédelem és benne a madárvédelem gondolata sem, hiszen a kert környezetünknek egy olyan része, amelyben sok élőlény talál otthonra.
Hozzáfűzi: a kert a természetből általunk saját használatra, saját igényünkre formált, lecsippentett kis szeletkéje, amelyet, ha lelkiismeretesen ápolunk, akkor fel fognak tűnni a társbérlők is benne. Ha a megfelelő növényekkel, pl. cserjékkel, gazdagítjuk mini-paradicsomunkat, úgy feltünedeznek a rigók, őszapók. Amennyiben pedig egy odút is kihelyezünk, akkor hamarosan beköltöznek a cinegék vagy verebek.
Nemsokára azon kapjuk magunkat, hogy minden évszakban - ha kellően gondoskodók, figyelmesek vagyunk – más és más tollas vendégek fognak megörvendeztetni bennünket jelenlétükkel. Így immár nem csak a kedves és fülbemászó gyermekdalból fog ismerős lenni számunkra a csuszka, fakusz, geze, sárga csicsőrke, akik csőrt csücsörítve csicseregnek körbe… hanem élőben gyönyörködhetünk bennük, és ez az élmény messzemenően túlmutat a digitális természet kínálta impulzusokon.