Készítsd kerti tavat saját magad! II. – Élővilág telepítés
A kerti tó élővilága különlegessé tesz bármilyen udvart, ráadásul megunhatatlan, hiszen, ha szeretnéd, minden évben más stílust adhatsz neki, évről évre feldobhatod újdonságokkal. Érdemes már a kerti tavad elkészítésekor végig gondolni, hogy hosszú távon milyen élőlények laknak majd benne, hiszen a halaknak mélyebb tóra van szüksége a teleléshez.
Növények nélkül értelme is alig van a kerti tónak, de ha halacskákat, teknőst is szeretnél, akkor lesz igazán élettel teli a miniatűr vízi világ!
A medence kialakítása során ültetőzónákat érdemes létrehozni, hogy a különböző igényű vízinövények különböző szinteken kaphassanak helyet. Az állatok is sokat nyomnak a latba: A kint telelő halaknak legalább 80-100, de inkább 120 cm mélységre lesz szüksége, a nagyobb testű, például koi halacskák pedig 150-200 cm mély környezetben érzik igazán jól magukat.
Jóval sekélyebb mederrel kell azonban számolnunk a tavirózsák részére. 50-70 centiméterről indulnak ki ezek az oxigéntermelő szépségek. A szintén rendkívül hasznos mocsári-sekélyvízi növények pedig a legfölső lépcsőre, 5 és 40 cm közötti vízmélységbe kerülhetnek.
Mit hová ültessek a kerti tóban?
A felszíni, mocsarasabb részre előszeretettel ültetnek tőzegpáfrányt, mocsári nefelejcset és gólyahírt. Utóbbi kettő vidám színes virágaival dobja fel a környezetét, az első pedig kecses rezgő leveleivel nyújt egy kis árnyat a fürdőző halaknak, békáknak. A sásfélék, a vízitorma és a bohócvirág is csodásan mutat ezen a fölső rétegen. A fehér kála eleganciája szintén itt mutatkozhat meg. Kicsit lejjebb, de még sekély vízben kaphatnak helyet a gyékény félék, a legyezőfű és a kerti nőszirom is, illetve ezen a 10-25 centiméteres vízmélységen olyan különleges megjelenésű növényeket is telepíthetünk, mint az orvosi kálmos vagy az ágas békabuzogány. Dönthetünk a sédkender kócos, buja rózsaszín virága, vagy a nyílfű letisztult formája mellett is.A vízfelszín zöldlevelű takarói meglepő módon fél méternél mélyebről indulnak. A tündérrózsa, a Dél-amerikai békatutaj, a sulyom, a vízikalász és a tündérfátyol is bőven a víz alá telepítve, 60-110 cm mélyben gyökerezve él a vízben.
Állatokat a növényerdőbe!
A legnépszerűbb kis tavi a koi pontyok és az aranyhalak. Az aranyhal tulajdonképpen multifunkcionális, hiszen akkorára nő, amekkora életteret hagyunk neki. Tehát egy nagyobb tóban az aranyhal és testesebb lesz, míg egy aprócska környezetben a halacska is kisebb marad. Számos szín- és alakváltozat közül válogathatunk a nemesítésnek hála, ráadásul, ha sekély a tavunk, ősszel ki kell szednünk őket a biztonságos átteleltetéshez. De még az is lehet, hogy halanként ez három kívánságot jelent majd a tavaszi visszadobáskor.
A koik, japán díszpontyok nem ennyire alkalmazkodók, nekik szükségük van a mélyebb vízre. Nagyra nőnek, akár 90 centiméteres hosszt is elérhetnek, adjunk nekik elegendő életteret. Nagyon barátságos természetűek, de csapatban szeretnek élni, így legalább kettő, de inkább több koi lakónk legyen, hogyha mellettük döntöttünk. Nem csak halakkal, de teknősökkel is tarkíthatjuk a faunát. Vízi teknőseinket a tavacskában teleltetve figyelnünk kell a megfelelő vízminőségre, a szökésgátló kerítés felszerelésére is. Emellett pedig ne felejtsünk el lapos kövekkel napozó helyet biztosítani a nindzsa-brekiknek.
Természetes albérlők
Az első tavaszi napsugarak után az első kétéltűek is otthonra találhatnak nálunk, így támogathatjuk a védelem alatt álló békákat is. Nekik a tavacskánk valódi oázis, ahol teret kaphat a szaporodás, biztonságban növekedhetnek az ebihalak.
