Járvány és önismeret – Mit tudtam meg magamról, mióta a korona az életünk része lett?
Talán furcsán hangzik, amit a címben írtam, de lényegében így van: bő egy hét leforgása alatt szinte teljesen megváltozott az életünk. Aki teheti, otthonról dolgozik, minimálisra csökkentettük a társas kapcsolatainkat, otthonunk falai nem csak a melegséget, hanem a biztonságot is jelentik számunkra.
Nagy valószínűséggel, sok olyanra is van időnk, energiánk ezekben az időkben, amikre eddig nem jutott. Most nem csak arra gondolok, hogy a korábban állandóan teli szennyeskosár most szinte üresen tátong és várja az „élelmet”, a felhalmozott vasalnivaló hegyek síksággá apadtak, a sütő pedig nagyüzemben ontja magából a finomságokat, hála újra felfedezett szakács-/cukrásztudásunknak. Mindezeken kívül van energiánk egy kicsit magunkba nézni, eltöprengeni eddigi életünk fontos, kevésbé fontos részein, momentumain. Érdekes, hogy mennyire átértékeljük az életünket, és mennyi mindent megtudunk magunkról egy ilyen helyzetben.
Érdekes felfedezések személyiségünkkel kapcsolatban
Hogy mire jöttem rá, mióta több időt töltök a négy fal között? Többek között ezekre:
Túl sokszor nyúlok az arcomhoz:-)
Szinte az első figyelmeztetések egyike volt, hogy ha lehet, minél kevesebbet, de inkább semennyit ne nyúljunk az arcunkhoz. No, én azóta mintha kényszeresen matatnám szinte állandóan az arcomat.:-) Úgyhogy, erre is tudatosabban oda kellett figyelnem, példát mutatva ezzel a velem egy háztartásban élő aprónépnek.
Bizony a kézmosási technikám nem volt eddig tökéletes
Ugyan anyukaként erre már előbb oda kellett volna figyelnem, az alapos kézmosás terén azért nekem is volt még mit finomítani a technikámon. De jobb későn, mint soha, most már biztos jól adom át a kézmosás technikáját a következő generációnak.
Néha azokhoz van a legkevesebb türelmem, akiket a legjobban szeretek
Bizony, az otthon eltöltött napokat nem egyszer a családi kapcsolataink, többek között a párunk és a köztünk lévő viszony sínyli meg. Mert a gyerekkel még csak-csak türelmes az ember, de a home office, háztartás és általában a helyzet miatt bennünk kialakult feszültség miatt a másikra már kevés türelem jut, sajnos. De ez átmeneti, hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba és újra civakodhatunk a hétköznapi apróságokon!:-)
Szeretem a munkám
Túl egy stresszes időszakon, túl néhány túlórával tarkított hétköznapon, feszültséggel teli munkaórán, sajnos a home office, vele együtt a levegőben lévő, munkahelyeket körüllengő bizonytalanság kellett ahhoz, hogy rájöjjek: ugyan sokat kell még tanulnom, várnak rám még nehéz percek, órák, azért mindent összevetve, szeretem a munkám és szerencsés vagyok, hogy azt és ott csinálhatom, amit szeretnék.
Mennyire szeretem a tavaszt!
És vele együtt minden más évszakot is! A telet, még ha enyhe is, a tavaszt, még ha egy-egy huncut mínusszal meg is tréfál minket. A nyarat, vele együtt a közös családi strandolást, az elnyúló napokat, hosszú nyári estéket, a spontán koncerteket. Vagy a lassan beköszöntő őszt, a színes faleveleket, a napsugaras vénasszonyok nyarát. Mert nincs is szebb ennél, és erre csak most jöttem rá, amikor ki tudja, meddig kell a szoba ablakából csodálni a gyönyörű természetet!
Alapvetően szeretek emberek között lenni
Szerintem mindenkinek vannak olyan napjai, hogy a családján kívül nem igazán kíváncsi más embertársára. Igen, ez velem is előfordul. Olyankor inkább nem megyek zsúfolt helyre, kerülöm az emberek társaságát és csak az „enyéimmel” vagyok. De bevallom, most, hogy pár napja, a társasági életünk a nullával egyenlő, azért elkezdett hiányozni a nyüzsi. De bízzunk benne, hogy hamarosan újra a „tömegiszony” problémájával küzdünk majd!:-)
