Instant nyaralás Dubrovnikban - Élő történelem

A hír elolvasásával 500 Ft-tal növelheted a nyereményedet. Ha tag vagy, jelentkezz be, ha új vagy, regisztrálj itt (ingyenes)!

Szűkös anyagi háttér, még szűkösebb időkeret. Ez lehetett volna az idei nyár mottója, és annak ellenére, hogy az ember tisztában van a korlátaival, mégis elvágyik „valahova”. A tenger mindig nagy sláger volt nálam, és a horvát tengerpart a maga vadromantikájával – és főleg viszonylagosan könnyű földrajzi elérhetősége okán – személyes kedvencem régóta, bár Dubrovnikba még nem sikerült eddig eljutni, na de most.

Az útvonal

Bár Magyarországon belül igyekszünk motorral kirándulgatni, azért ezt a dubrovniki négy napot autóval vállaltuk be.

Dubrovnik négy keréken sincs közel, cserébe elég messze van. Ha hihetünk a google útvonaltervezőjének, 940 km-re saccolják a távolságot autópályán, az testvérek között is mintegy 9 óra. De ha valakit vonz a kaland és izgalom, akkor Bosznia felé veszi az irányt, és kanyargó hegyi utakon 70km/óra átlagsebességgel közelít Horvátország legdélebbi gyöngyszeme felé, ami – bár térképen rövidebb – időben hosszabb lesz, ellenben elképesztő látványt nyújt.

Megérkezés

Miután kockásra ült alsó fertállyal és gumira zsibbadt lábakkal megérkezik az ember és szembesül a hétköznap délutáni (kora hajnali indulással kalkulálva Szekszárdról) nagyon forgalmas várossal, hálát ad, hogy olyan apartmant foglalt, ami rendelkezik saját parkolóhellyel. Ez fontos szempont, a parkolás igen nehéz és mindenhol fizetős (nem az olcsóbbik fajtából) Dubrovnikban. Szeptember 7-10 között voltunk ott, de még így is azt lehet mondani, hogy nagyon zsúfolt a város. Főszezonban könnyen lehet, hogy kiteszik a megtelt táblát.

A „kötelező körök”

Az idő véges, nekünk meg pláne az volt, két teljes nap erre a városra – ha az utazást ugye nem számítjuk bele, akkor marad nettó két nap – jóformán semmire sem elegendő. Főleg akkor, ha fogékonyak vagyunk a történelem, kultúra és a földrajzi adottságok azon elegyére, amit Dubrovnik sajátos stílusban tesz le az orrunk elé. Amit az előzetes felkészülés alapján mindenképp látni akartunk és sikerült is, az a várossal szemben lévő Lokrum szigetének meglátogatása hajóval, a drótkötélpályás lanovka-szerű, akármivel megközelíthető kilátó a város feletti hegyoldalban, valamint a várfal-túra. Mint utólag kiderült, a kilátóba fel lehet jutni autóval vagy gyalogosan is, természetesen jóval hosszabb útvonalon, de kevésbé költséges módon. Ettől függetlenül tényleg kötelezőnek tekinthető, mert pazar látvány tárul a szemünk elé.

Lokrum

Nyilván sok mindentől függ, de ha megyünk Dubrovnikba, lehetőség szerint ne hagyjuk ki. A sziget 15 perc hajóútra van a régi kikötőtől, minden félórában mennek a menetrendszerinti járatok oda és vissza is. A szigetre külön belépőt nem kell fizetni, a vízitaxira azonban 120 horvát kuna a jegy. Találkozhatunk bencés kolostor emlékeivel, a franciák által 1806-ban épített erődítmény maradványaival és fantasztikus növényzettel. Szálláshely nincs a szigeten, tipikus egy napos kirándulóhely, lévén, hogy a monda szerint a bencés szerzetesek átka sújtja azt, aki tulajdonjogot formál a helyre. A babonásabb helyi lakosok a mai napig nem töltenek ott el egyetlen éjszakát sem.

Várfal-túra

Ha van egy jó cipőnk és vállalkozó kedvünk, szintén a ki-nem-hagyhatós program. A XII-XVII században épült 1940 m hosszú városfalat egy óra alatt körbejárhatjuk, plusz-mínusz a látvány befogadásával töltött idő, amit a hihetetlen panoráma nyújt.

Az árak

Dubrovnik – mint Horvátország általában – nem olcsó. A várfal-séta 150, a drótköteles kilátóhoz vezető felvonó 140 kuna/fő összegre rúg, a hajókirándulás átlagos jegyára is 120 kuna/fő körül mozog. Elképesztő mennyiségű vendéglátóhely van a városban, ha vendéglőben szeretnénk vacsorázni, kalkuláljunk legalább 120-250 kunát egy főételre. Helyiek tanácsa szerint érdemes a nagyon nagy éttermeket elkerülni és a kisebb utcákban megbújó picike bisztrókat keresni. Mi megtettük, bevált.

Dubrovnikot elnézve elgondolkodik az ember azon, hogy mire képes a túlélési ösztön. A délszláv háború során gyakorlatilag teljesen megsemmisült az óvárosi, vagyis a fallal körbevett részében található házak tetőszerkezetének többsége.

A Ploce városrésznél lévő kapuval szemközti falon egy térkép látható geometriai jelekkel és egy jelmagyarázattal ellátva, ebből kiderül számunkra, hogy mekkora pusztítást végzett az emberi korlátoltság. Mára a város gyakorlatilag teljesen újjáépült. Bár úton-útfélen emlékeztetőkbe botlunk, mintegy mementóként kiállításokat láthatunk a borzasztó háborús időszakról, fizikai nyoma szinte nem maradt a rombolásnak, nem úgy ahogy például Boszniában a hazafelé vezető úton tapasztaltuk. De ez már egy újabb történet.

Oszd meg a cikket. Ha még ingyenesen regisztrálsz is, akkor ezzel készpénzt is nyerhetsz!