Így múlnak el a barátságok… – 4+1 jel, hogy vége
Egy barátságon, akárcsak egy párkapcsolaton, dolgozni kell. Időt, vagy inkább figyelmet szakítani a másikra, legyen az egy több óráig tartó csevej, vagy egy ötperces, életet, vagy inkább lelket mentő telefonbeszélgetés.
Sokszor bizony nem egyszerű! A boldog iskolás évek alatt még viszonylag könnyebb. Aztán jönnek az izgalmas „munkás évek”, ahol furcsák a kollégák, a főnök olyan… „főnökös”, a munka meg kimerítő, és az embernek úgy kell egy-egy baráti találkozó, mint egy falat kenyér. Az évek persze telnek és múlnak, jönnek az esküvők, párra talál mindenki, megérkezik az első baba a csapatba, aztán a második és így tovább. És ezzel együtt ritkulnak a „csajos randik”, mert valakinél biztos beteg a gyerkőc, családi program van, és így tovább. De a mai világban, amikor közösségi oldalak, egyéb csevegési lehetőségek állnak rendelkezésünkre, talán nem olyan könnyű elveszíteni a másikat. Persze, ha mindkét fél akarja. Mert mi van, ha nem…?
Vége…?
Bizonyára ismerős a helyzet, amikor Te keresed, Te hívod a barátnődet, de ő soha nem hív vissza, nem reagál semmire. Először még nyugtatod magad, hogy talán csak nem ér rá, ő is ezt mondja, aztán persze rájössz, hogy ez csak félig igaz. Lehet, ennek a barátságnak már régen vége, csak még Te áltatod magad? Figyelj a jelekre!
Amikor már nem csak egy apró csúsztatásról van szó…
Egy őszinte barátnál kevés nagyobb ajándék létezik. Persze, vannak azért kisebb csúsztatások egymás felé („Ó, persze, jó így a hajad!”:-)), de a nagyobb dolgokkal kapcsolatban mindig számíthatunk a másikra. Ám ha egyszer hazugságon kapjuk a másikat, meginog a bizalom, és igencsak nehéz visszaszerezni… ha egyáltalán valaha sikerül.
Nem érzed már, hogy mindig ott lenne?
Míg korábban szinte első szóra ott volt a másik, ha valami fájdalom ért minket, mostanság ez már nagyon nem így van. Persze, ez valahol természetes, család, gyerek mellett kicsit nehezebb mozdulni. De azért egy-egy jó szó mindig jutott, ha arra volt szükség. Érezted, hogy számíthattunk a másikra. Ám ez az érzés egy ideje eltűnt…
Nem hív, nem ír, nem keres…
Van olyan élethelyzet, amikor az embernek tényleg nincs ideje keresni a barátait. Egy fontos esemény megszervezése, új munkahely, ahol bizonyítani kell, vagy egy baba megszületése – ezek mind olyan okok, amik miatt egy időre lecsökkenhet a társasági életünk. Ám ha valaki minden ok nélkül, szimplán csak nem érdeklődik már utánad, nem keres, nem hív, nem ír, nem törődik vele, hogyan telnek a mindennapjaid, meglehet, már nem is érdekli. Szóval, valaminek vége…
Túlságosan mások vagytok/lettetek
Fiatalabb korban általában mindig van közös pont a női barátságokban: a pasik.:-) Aztán ahogy idősödtök, ez a téma háttérbe szorul, de ettől függetlenül is végig tudtok beszélgetni jó pár órát. Aztán egyszer csak néma csend honol egy-egy ilyen találkozón. Már nincs közös téma, más lett az érdeklődési körötök, és Ti is mások lettetek…
Fontos az önbizalom, de nem a másik kárán…
Ha egyre többször tapasztalod, hogy a legjobb, vagy annak hitt barátnőd állandóan kritizál, leszól, hogy saját magát fényezze, ráadásul ezt egyre többször mások előtt teszi, nem ártana elgondolkodnod rajt, hogy tényleg rá van-e szükséged?
Forrás: brigitte.de
