Így formálta át a (pop)zenét a technológia
Az emberi kultúra egyik alapvető részét képező zene sem tekinthető mentesnek a változástól, sőt! Akár a törzsi énekek legkorábbi formáit, akár a több tételes zenekarokra komponált szimfóniákat vesszük figyelembe egy közös ismérv mindig tetten érhető. Ez pedig nem más, mint az, hogy a zene képes a legmélyebb érzelmek kiváltására, a történetmesélésre, emlékek kialakítására és felidézésére, és természetesen a közösségformálásra is.
Kányádi Sándor egy versében így fogalmazott: „nagy baj nem lehet amíg velünk a zene.” Nem lehet azonban elsiklani amellett, hogy az elmúlt évtizedek technológiája milyen jelentős szerepet játszott a zene, egyúttal a zeneipar alakításában.
A technológia legkiemelkedőbb hatása a zenére a zenei előállítás folyamatában mutatkozik meg. Míg régebben a zenerögzítéshez szükséges eszközök és berendezések drágák, bonyolultak és sok esetben nagyméretűek voltak, addig napjainkban a digitális felvételi technológia fejlődésének köszönhetően jelentős mértékben megváltozott a zenegyártás menete. Emellett a zenefelvevő szoftverek és hardverek színre lépése a művészek számára nagyobb rugalmasságot kínált, hiszen otthonuk kényelméből is készíthetnek akár kimagasló minőséggel bíró felvételeket is.
Mindez pedig a zenei stílusok diverzifikációjához vezetett, amit az is befolyásol. Az alkotók számára a digitális platformok révén korábban soha nem tapasztaltalt lehetőségek kapui nyíltak meg (pl. globális közönségelérés, zenei streaming szolgáltatások, a hallgatók számára gyors és egyszerű hozzáférés biztosítása, a közösségi médiafelületek révén pedig a művészek kapcsolatba léphetnek rajongóikkal stb.) Az elektronikus hangszerek és berendezések figyelemre méltóan kibővítették a hangzási lehetőségeket, új színt és hangulatot vittek a(z élő) előadásokba (pl. világítás, színpadi effektusok, világítás és egyéb vizuális élmények biztosítása által). Az elektronikus zene leginkább a tömegkultúrában vált népszerűvé, új populáris (pop) zenei műfajokat alkotva (pl. a nyolcvanas évek tánczenéjéből megszülető megannyi alműfaj, így a techno, house, acid house stb.) Ezeken belül jól megfigyelhető a ritmusbeli sajátosság.
A House of Literal platform a technológia zeneiparra gyakorolt pozitív hatásai mellett a kevésbé fényes oldalt is megvizsgálta. Pozitívumként tünteti fel a technológia általi jobb minőségű zene létrehozásának lehetőségét, a digitális rögzítést, a szerkesztés és mastering hatékonyságát, a könnyebb népszerűsítést (kiváltképp a közösségi médiának köszönhetően), a jobb hozzáférhetőséget.
Negatívumként tárgyalja a kalózkodás jelenségét, és a peer-to-peer fájlmegosztó szolgáltatások térnyerését, ami egyúttal a zenészek bevételi forrásainak csökkentését is eredményezheti. Végül pedig rámutat arra is, hogy a digitális zenegyártási piac túltelítettsége sok esetben gátat gördít az új előadók útjába.
