Hogyan őrizzük meg nyugalmunkat a közelgő vendégjárás alatt
„Bezzeg én a te korodban” – ugye megvannak ezek a mondatok? Karácsony idején az emelkedett hangulat mellett elérkeznek „kötelező” találkozások is, amelyeket nem mindig várunk tárt karokkal. Ki ne ismerné azt a távoli nagynénit vagy kíváncsi unokatestvért, aki mindenkinél mindent jobban tud, és ezt bőszen hangoztatja is az asztal mellett? Vagy azt a rokont, aki élcelődő megjegyzéseivel pillanatok alatt elrontja a hangulatot? Hogyan kezeljük őket úgy, hogy közben megőrizzük a belső békénket és az év vége varázsát?
A viccelődés remek eszköz a konfliktusmentes visszavágásra. Ha valaki belekezd a „te még mindig nem…” típusú mondókájába, próbáljunk egy könnyed megjegyzéssel - nem kioktató hangsúllyal - válaszolni. Például: „Igazad van, te már gyerekkorodban is mindent jobban tudtál!” – és máris oldottabb a légkör. A humorral megmutathatjuk, hogy nem vesszük túl komolyan a beszólásokat.
Fontos, hogy tisztában legyünk saját határainkkal. Ha egy kérdés vagy megjegyzés túlságosan személyes, nyugodtan húzzuk meg a vonalat: „Ez most nem olyan téma, amiről beszélni szeretnék.” Kedvesen, de határozottan jelezhetjük, hogy nem vagyunk kíváncsiak a túlzott okoskodásra. Így a másik fél is észreveszi, hogy van, amiben nem engedünk.
A családi összejövetelek néha olyanok, mint egy túlzsúfolt színházi előadás: túl sok a szereplő és a zaj. Ilyenkor segíthet néhány mély lélegzetvétel, vagy akár egy rövid „kiszállás”. Menjünk ki egy percre a konyhába, vagy tegyünk egy sétát az udvaron, hogy visszanyerjük az egyensúlyunkat. A tudatos jelenlét, vagyis a pillanatra való fókuszálás segít elengedni a zavaró érzelmeket. Nem viccelünk, tényleg hasznos!
Nem minden csatát kell megvívni. Ha valaki mindenáron bele akar kötni valamibe, egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül. A beszólásokra adott csendes mosoly sokszor nagyobb hatást érhet el, mint bármilyen visszavágás. Ezzel jelezzük, hogy nem hagyjuk magunkat provokálni.
Gondolj a valódi célra! Ne feledjük, miért is gyűltünk össze. Ezeket a napokat a szeretet, az együttlét kellemes érzése és a közös emlékek gyűjtése lengje körül. Ha úgy érezzük, hogy valamelyik rokon túllépett egy határt, emlékeztessük magunkat arra, hogy az ünnep nem az ő kritikáiról, hanem a családi kötelékekről szól. Ha ezt szem előtt tartjuk, könnyebben átvészeljük a kellemetlen pillanatokat.
Bármilyen nehéz is, próbáljuk meg a békességben eltöltött időre helyezni a hangsúlyt, az érzelmi intelligencia és a humor aranyat ér! És ne feledjük: a karácsony nem a tökéletességről szól, hanem megélésről. Talán még a „mindenbe beleszóló nagynéni” is hozzájárulhat egy maradandó történethez – ha másképp nem, hát utólag, amikor nevetve meséljük tovább.
