Háború. Hogyan magyarázzuk el a gyerekeknek?
A kislányom most tízéves. Bárhogyan is próbálom, nem tudom megvédeni őt azoktól az információktól, amiktől néha nagyon szeretném. Óhatatlanul is találkozik az éppen aktuális hírekkel és ez befolyásolhatja a hangulatát és a mentális állapotát. Akkor is így van ez, ha nem feltétlenül beszél erről egy gyermek. Annál inkább foglalkoztathatja, amit hall és nyomaszthatja, ha nem érti az eseményeket maga körül és a nagyvilágban. Hogyan tudunk ebben segítségére lenni?
Az első, legfontosabb dolog, amit tehetünk ezzel kapcsolatban, ne titkoljuk el előle azt, amit egyébként máshol biztosan hallani fog és tudni fog róla. Ilyen fontos és elkerülhetetlen információ például a most zajló háború. Ha mi otthon nem beszélgetünk a gyerekkel erről, akkor is szembesülni fog a ténnyel, hogy sajnos ez történik a közvetlen közelünkben. Nem csak a hírekből és a média különböző felületeiről dől minden ilyen információ, ez az esemény olyannyira közvetlenül érint bennünket, hogy az ukrajnai menekültekkel is találkozik szinte nap mint nap.
Nem csoda, ha megijed, különösen, ha a saját kortársait is érinti egy ilyen szomorú esemény. Korosztályonként a fiatalok másképp is reagálnak ezekre az információkra, illetve ha valóban foglalkoztatja őket és a felnőttek nyitottan reagálnak erre, mindenképp kérdezni fognak erről. Érdemes az ilyen kérdésekre előre felkészülni. Természetesen az idősebb, már kamasz korú gyerekeket sokkal komolyabban érinti ez a történelmi esemény. Annál is inkább, mert a fiúk szembesülhetnek azzal, hogy a katonaság már 18 éves kortól besorozhatóvá nyilvánítja egy háborús helyzetben a fiatalokat. Ez számukra rendkívül ijesztő lehet, hiszen épphogy kikerültek, vagy még csak ki sem kerültek az iskolapadból.
Érdemes erről is elbeszélgetni velük, esetleg utánajárva bizonyos, pontosabb információknak, ha valami történik, akkor mi az, ami megnyugtatja őket, illetve mit tudnak tenni a saját védelmükben. A lányokat érdemes felkészíteni egy kicsit lelkileg és elsősegélyből is. Ez azért is fontos, mert már elkezdik érezni az emberi életek sérülékenységét és fontosságát. Jó, ha a félelmeikre azonnal kapnak kézzelfogható megoldásokat is, amiket megtanulhatnak. A kisebb gyermekek számára is aggasztó lehet a felnőttek félelme, különösen a jövőtől való félelmek. Hiszen itt állunk mi is teljes döbbenettel a megtörtént események előtt. Február 23-án még ki gondolta volna, hogy egyetlen éjjel alatt a feje tetejére állhat a világ? Senki sem számított háborúra Európa kellős közepén. Természetes, hogy mi is félünk. Ezt a félelmet azonban nem szabad a gyermekeink felé sugároznunk.
Az a legjobb, ha minél higgadtabban viselkedünk. Ha a háborúról kérdeznek nagyon egyszerűen és könnyen érthetően kell válaszolnunk nekik. Én is elbeszélgettem erről a kislányommal. Elmagyaráztam neki, hogy néha előfordul, hogy az erősebb ország megtámad egy nála gyengébb országot. Ez általában azért van, mert a gyengébb ország földjére, természeti kincseire van szüksége és ezt másképp nem tudja megszerezni. Így háborút indít és megpróbálja ezeket a területeket elfoglalni. Ilyenkor az ott élők pedig elmenekülnek más országokba, ahol azt remélik, hogy befogadják őket. A kislányom visszakérdezett: - Ez olyan, mint amikor a kutya lerohanja a macskát? Vagy a nagyobb gyerek a kisebb gyereket bántja? Igen - válaszoltam neki - valami ilyesmi. Ez nagyon nem szép dolog - bólogatott ő okosan - jó lenne, ha minél előbb kibékülnének, és véget érne a háború.
Lehet folytatni a magyarázatot:- Ilyenkor nagyon sok ember szenved. Sok kisgyermek is, olyanok, mint te. Ha pedig ide jönnek hozzánk, akkor mi szeretettel befogadjuk őket. Segítünk nekik és gondoskodunk róluk. A kislányommal összegyűjtöttük a régi, már nem használt játékait és elvittük a menekült gyerekeknek. Személyesen ő adta oda a csomagot az önkéntesnek. Számára ez rendkívül fontos élmény volt. Elmondtam, mennyire büszke vagyok rá. Ilyenkor, ha mások bajban vannak, minden apró kis kéz és segítség nagyon fontossá válik. Ebben pedig most ő is részt vett és sok embernek segít. Láttam rajta, mennyire komolyan vette ezt és éreztem, hogy megkönnyebbült. A saját kicsike szintjén megértette és ez segített neki, számára ez a legfontosabb ilyenkor.
