Gyerkőc a viharban – Vitatkozhatunk-e a gyerek előtt?
Amikor az ember kisgyerekként, kamaszként, vagy akár fiatal felnőttként hallja vitázni, veszekedni a szüleit, azonnal megfogadja, hogy ő aztán soha nem cselekszik hasonlóképpen, ha egyszer szülő lesz. Aztán telnek az évek, a gyermekből anya, apa lesz és bizony nem biztos, hogy tudja tartani az egykori fogadalmat.
Vagyis előfordul, hogy szülőként a gyermek előtt kerülünk egymással konfliktusba. De vajon tényleg akkora probléma ez? Ha óvjuk őt minden vitától, konfliktustól, ő meg tud majd birkózni egy-egy ilyen szituációval?
Csináld okosan!
Ha a szülők vitáznak a gyerkőc előtt, az nem minden esetben rossz, ha ezt okosan teszik. A durva veszekedésektől kíméljük a gyereket és lehetőleg magunkat is. Itt nem csak a tettlegességig fajuló vitákra gondolhatunk, a kiabálást, a csúnya beszédet, egymás „lealázását” sem kellene a gyerek előtt gyakorolni (meg úgy egyáltalán sehol sem…).
Jegyezd meg!
Ha vitára kerül a sor, és mindenképpen a gyerek előtt szeretnétek megbeszélni, legalább vegyetek figyelembe bizonyos dolgokat.
Bármin is vitatkoztok össze, még ha a gyermekkel kapcsolatos is legyen, soha ne érezze azt, hogy ő a hibás, vagy ő az oka ennek a veszekedésnek! Viták mindig lesznek, de annak miértjéről, megoldásáról a szülőknek kell gondoskodni!
Egy gyerek szeretni fog akkor is, akár a „nyertes”, akár a „vesztes” fél vagy egy vitában. De lehet, egy idő után már más szemmel néz majd Rád.
Ha elmenekülsz, az nem megoldás! Senkinek sem, pláne nem a gyereknek! Ha a vita hevében az egyik szülő dühösen elviharzik otthonról, a gyermek elkezd félni, hogy mikor jön vissza apa vagy anya? És vajon visszajön-e?
A gyerek nem döntőbíró! Ő nem döntheti el, melyikőtöknek van igaza. Ennek egyik legfőbb oka, hogy mindketten a szülei vagytok, mindkettőtöket egyformán szeret. Hogyan is tehetne igazságot kettőtök között?
Van értelme a vitának?
Természetes dolog, hogy két ember, még ha szülők is, nem értenek mindenben egyet. Ha olyan a témája, ami nem dúlja fel a gyerek lelkivilágát, ezeket a kérdéseket meg lehet vitatni a gyerkőc előtt is. (De például Apa és Anya féltékenységi drámáira valószínűleg nem kíváncsi a gyerek.) Jó, ha látja, ezáltal megtanulja, hogyan is kell jól vitázni, érvelni, meggyőzni a másikat a magunk igazáról, jobb belátásra bírni a másik felet, közösen megoldást találni, kompromisszumot kötni. De fontos, hogy mindezt ésszel csináld!
Ha mégis úgy gondoljátok, nem vitáznátok a gyerek előtt, ha egyszerűen, minden magyarázat nélkül elküldöd a szobájába, nem biztos, hogy elég. Persze nem kell az orrára kötni a vita tárgyát, de azt elmondhatod neki, hogy bizonyos dolgokban nem értetek egyet Apával/Anyával, és ezt szeretnétek négyszemközt megbeszélni. De arra ügyeljetek, hogy ne maradjon benne félelem azzal kapcsolatban, ha egyedül marad, míg Ti vitáztok. A kis fejében furcsa fantáziák születhetnek a veszekedés okáról.
Légy vele őszinte! Ha nem egy egyszerű vitáról van szó, hanem nagyobb a baj, mondjuk, esetleg elválnak a szülők, a „Minden jóra fordul!” mondat nem biztos, hogy teljes mértékben igaz lesz. Csak olyat mondj, ígérj a gyereknek, amit tartani is tudsz, tudtok!
Ha kerülitek a vitát, az sem minden esetben jó! A szőnyeg alá söpört problémákból előbb vagy utóbb hatalmas balhé lesz, ami nagyobbat csattanhat, mintha minden alkalommal vitáztok kicsit. És különben is: nem baj, ha a gyerkőc megtanulja, hogy néha konfrontálódni kell ahhoz, hogy egy-egy kérdésben, élethelyzetben előbbre jussunk.
Habár a gyerekek rendszerint afelé húznak, aki a gyengébb, vagy alulmaradt egy vitában, ne nála keress vigasztalást és ne sajnáltasd magad a gyermek előtt!
Őrizd meg a másik és a magad tekintélyét is a gyerek előtt!
Mindig törekedjetek a vitás helyzet megoldására, legyetek kompromisszumkészek, a győztes-győztes helyzet elérése legyen a cél egy-egy konfliktusban.
Forrás: haushaltstipps.net
