Ezekről a furcsa betegségekről nem valószínű, hogy hallottál
Kulturális megközelítésben a betegségek nem csupán a testi és mentális épségünket fenyegető, a normális életfolyamatokat felborító állapotokként mutatkoznak meg, hanem - bármilyen meglepően hangzik is - a változások bonyolult és rendkívül alulértékelt ösztönzőiként is. A betegségek mindig hatást gyakoroltak a társadalomra, ugyanakkor már csak abból kifolyólag is figyelmet érdemelnek, hogy a fertőző változataik több ember életét követelték maguknak, mint az összes háború együttvéve. Ám a betegségek különös, élet(mód)felforgató birodalmában is akad néhány egészen bizarrnak tekinthető, megdöbbentő példány.
Az embert már évszázadok óta szüntelenül ámulatba ejtik a test csodái, ezért kíváncsian tanulmányozza, egyre többet kíván megtudni működéséről, titkairól. Azonban a természet szerinti megközelítés szerint az emberi test sem tekinthető tökéletesnek, hanem nagyon is érzékeny „szerkezetnek”. Vegyük például a bámulatos emberi „parancsközpontot”, az agyat, ami felelős minden kognitív funkcióért, a mozgásért, az észlelésért, a magasabb szintű gondolkodásért, mégis ironikus módon az Alzheimer-kór által érintett legszenzitívebb, legsérülékenyebb szervünk.
Szerencsére a történelem már számos reménykeltő és azt fenntartó példát tud felmutatni arra vonatkozóan, hogy ahogy bizonyos visszahúzó állapotok fellépnek, előbb-utóbb a megoldások és innovációk színre lépését is előkészítik. Mégis vannak olyan betegségfajták, melyek ritkaságuk, különcségük, titokzatosságuk okán egyszerűen más lapra tartoznak. Ezekből listázunk most két különös és titokzatos változatot.
Az Auto-Brewery szindróma vagy más néven: a bélfermentációs szindróma egy olyan már-már abszurdnak tekinthető egészségügyi állapotot takar, amikor valaki úgy kap alkoholmérgezést, hogy bizonyítottan egyetlen csepp alkoholt sem fogyaszt el előtte. Ilyenkor a vékonybélben végbemenő rendellenes bélfermentáció miatt a bélrendszer alkoholtermelő üzemmódba vált.
Az „önsörföző betegségnek” is nevezett jelenséget sokáig kitalációnak vagy viccnek tartották, ám a kétezres évek elején összegyűlt kutatási eredmények meggyőzték az orvostudományt arról, hogy léteznek olyan esetek, amikor a gyomor alkoholt termel. Az ebben a szindrómában érintett emberek emésztőrendszerében extrém magas az élesztőgomba, ezért a gyomruk úgy működik, akár a boroshordóba helyezett must esetében, amikor ezek a speciális gombák a cukrot alkohollá alakítják át. Az „önsörfőzés” során az alkohol belekerül a véráramba, ahonnan egyenes út vezet az agyig, amitől az érintett úgy viselkedik, mintha berúgott volna.
Noha a szindróma elsőre viccesnek tűnik, nagy eséllyel tönkreteheti az ebben szenvedők életét. Olyan tünetei vannak, mint a gyomorfájdalom, puffadás, fáradtság, arcüreggyulladás, koncentrációs és a memóriát érintő problémák, illetve a cukor utáni sóvárgás. Az állapot kezelésére javasolják az étrend megváltoztatását (cukrok és élesztős termékek kiiktatásával), valamint vitamin- és ásványianyag-kiegészítők szedését - ez utóbbit a potenciális táplálkozási hiányosságok kezelése érdekében.
A „sétáló holttest” szindróma (Walking Corpse Syndrome) - egyéb megnevezésén: a Cotard-szindróma egy olyan neuropszichiátriai rendellenesség, ami arra készteti az embereket, hogy elhiggyék: valójában meghaltak, vagy azt, hogy bizonyos szerveik, a vérük, néhány testrészük, esetleg a lelkük éppen „nincs a helyén”. Amit erről a rendkívül különös szindrómáról tudni érdemes, egyfajta kísérőállapotnak minősül, hiszen soha nem önmagában jelentkezik, hanem egy domináns pszichiátriai rendellenesség társaként. A tünetek között szerepelhetnek: önkárosító kísérletek, szótlanság, halhatatlansággal kapcsolatos téveszmék, fájdalomra való érzéketlenség, az evés elutasítása, melankólia vagy súlyos depresszió, „belső hangok”, amik el akarják hitetni az egyénnel, hogy éppen haldoklik, esetleg már meg is halt.