Évzáró gondolatok - Biztos, hogy le kell zárni?
Visszatarthatatlanul közeledik az év vége, minden telítve van az új év kezdetétől szebb jövőt váró, az óévtől búcsúzó, sirató, vagy épp feledtető gondolatokkal. Ez az időszak egy speciális stresszt cipel magával; annak az érzetét, hogy valami véget ért. De valóban elveszítünk valamit? Valami valóban véget ért?
Le kell zárni?
Nincs gond a lezárással, bár a körforgás állandó, valahol bizonyosan szükségünk van egy -egy restartra, tiszta lapra vagy épp búcsúztatásra, de mostanában egy kicsit mintha túl nagy stressz lenne ez is. Mintha az idő múlását már nem ajándékként értékelnénk, hanem valami űző, nyomasztó érvként amellett, hogy kapkodjunk. Holott az idő múlása ajándék; hiszen fejlődünk és haladunk.
Érdemes azonban arra gondolnunk, hogy valóban történik-e bármi az újév napján. Persze, csapunk egy nagy bulit, pezsgőt iszunk, tűzijátékot nézünk (és nem petárdázunk, mert jó fejek vagyunk). Lencse, virsli, kocsonya.
De tulajdonképpen nincs szükség a lezárásra. Nem kell csalódottnak lennünk, ha valami „idén sem sikerült”, a nagy elhatározásokkal pedig nem kell az új év első napját megvárnunk. Ha komolyan gondoljuk, akkor már abban a pillanatban megléphetjük az első lépést a változtatás útján, mikor megszületik rá bennünk az igény. Ha valami idén nem jött össze, nincs okunk elkeseredni, hiszen az igazán fontos dolgoknál cseppet sem számít, hogy milyen évet írtunk, amikor megtörtént. Idén vegyél egy nagy levegőt, kerüld el az új év okozta stresszt, az óévet búcsúztató aprócska belső gyászt és ébredj rá, hogy a dolgok csak mennek tovább, a Föld forog és kering, ahogy azt ő szereti. Nincs semminek vége és nem igazán kezdődik semmi új. Csak haladunk, megyünk tovább az úton, szerencsésen, mert minden nap felkelhetünk, mert mosolyoghatunk és szerethetünk.
Csapj egy jó bulit, ha van kedved, találkozz azokkal, akit szeretsz, de ha otthonülős vagy, egy jó könyv mellett, egy pohár borral, tűzijáték, hajnalig fennmaradás és vadulás nélkül is tökéletes estéd lehet. Miért is ne?
Fogadalmak
Az újévi fogadalmak messzeföldön híresek arról, hogy végül egy évvel később konstatálja az ember, hogy idén sem tartotta be. Mert amit igazán szeretnénk, ahhoz nem kell egy új év, amit pedig nem szeretnénk, azon nem segít egy dátum. A nagy elhatározások is csak kis lépésekkel haladhatnak előre, a hirtelen változások általában olyanok, mint a szerelmes fellángolás. Nagy lobbanás után hamar kihűlnek. Tartós eredményt bizony csak jól átgondolt apró lépésekkel érhetünk el, amelyek jó eséllyel nem egy pezsgőtől mámoros hideg éjszakán lesznek igazán jól átgondolva.
Engedd el
Ha valamit mégis elengedni vágysz, engedd el. Engedd el azt a berögződést, hogy ilyenkor valami véget ér. Igen, valami véget ér, már nem 16 jön a 20 után. De 2017-ben is minden rajtad múlik majd, dátumtól függetlenül szeretnek majd a körülötted élők, évszámtól függetlenül tanulsz és tanítasz majd a világtól és a világnak, teljesítesz majd néha jól és rosszul is, leszel egészséges vagy éppen beteg – ne így legyen -, szomorú, de inkább boldog. Talán valami úgy érzed véget ért, de a legfontosabb; hogy valami folytatódik!
Boldog újévet mindenkinek!
