Erőszakmentesen élni?
A kérdésre adott válasz talán ekként hangozhatna: lehet, hiszen az emberi történelem során volt már erre pár meghatározó példa, ám a legkevésbé sem sorolható az egyszerűen kivitelezhető életcélok és -filozófiák körébe. Ha például a 20. század második felében Martin Luther King, Gandhi vagy éppen a brazil egyházfő, Hélder Pessoa Câmara erőszakmentes megnyilvánulásaira gondolunk, láthatjuk az ebben rejlő erőt, szellemet, erkölcsi tartópillért, mely döntéseiket, kitartásukat képes volt acélozni.
Ezen életszemlélet elkötelezettjei elítélik az erőszakosság minden létező típusát a „hétköznapi” agressziótól a háborúkig, és e helyett különfél az erőszakot kizáró megoldásopciókkal élnek (pl. felvilágosítás, meggyőzés, párbeszéd stb.) Az erőszakmentesség útjai gyakran fonódnak össze a spiritualitással, így például a szanszkrit „ahimsa” kifejezés önmagában erőszakmentességet, avagy nem-ártást jelent. A nem ártani „tétel” elfogadói és megélői helyeslik azt, hogy kárt sem önmaguknak, sem pedig másoknak nem okozhatnak, ha ebben a szellemben akarnak élni és kibontakozni.
Ebben olyan gyakorlatok segítenek, mint:
az együttérzés gyakorlása a mindennapok során – például azzal, hogy minden erőnkkel arra törekszünk, hogy kedvesen és tiszteletteljesen bánunk minden élővel. Ugyanakkor segít, ha jótékonykodunk, önkéntes munkákat vállalunk, részt veszünk néhány szervezet munkájában, vagy támogatjuk tevékenységüket (pl. állatvédő egyesületek, jótékonysági szervezetek stb.)
az önszeretetet is érdemes gyakorolni, hiszen fontos, hogy képesek legyünk saját magunk iránt is tudatosan együttérzéssel lenni, és magunkról gondoskodva másokra is jobban oda tudjunk figyelni
az emberek tisztelete mellett az állatokat és a természetet is értékelni, becsülni tudjuk, mindezt leghatékonyabban tetteinkkel tudjuk alátámasztani, például azzal, hogy figyelünk a fogyasztásunkra (élelem, energia stb.), a környezetünk tisztaságára, fenntarthatóságára (pl. mit viselünk, milyen termékekkel tisztítjuk az otthonunkat, és ezzel milyen filozófiájú márkákat támogatunk, megfontolt vásárlói döntéseket hozunk, kevesebbet autózunk stb.)
Szerencsére sokak számára egyértelmű az erőszakmentesség napi szintű gyakorlása az élet bármely területén, akik szerint természetes és magától értetődő az emberekre úgy tekinteni, hogy méltó a tiszteletre, az együttérzésre, vagy éppen a segítségre. Sajnos azonban elég sűrűn előfordul az a gondolkodás- és megnyilvánulási mód is, mely szerint nem kell az emberekkel egyforma tisztelettel bánni, akik számára nem evidencia, hogy minden élet számít és értékes – ezt pedig a múltban és ma is zajló számos esemény alá tudja támasztani.
A jó hír az, hogy tántoríthatatlan emberek és elszánt törekvések, előrelépések mégis vannak. Például egy Jamie Walker nevű német pedagógus egy berlini általános iskolában sikeresen megvalósított egy erőszakmentes konfliktusra épülő projektet. Walker szerint eleve a konfliktusra úgy kell tekinteni, mint személyek vagy csoportok érdekeinek és szükségleteinek összeütközésére. Ha mindezt békés módon kívánjuk megoldani, akkor mindenekelőtt szükséges egy mindenki értékeit (kulturális, vallási, családi stb. helyzetétől független) elfogadni képes bizalomteli légkörre, nyitottságra, kritikus gondolkodásra, és együttműködésre épülő megoldási stratégiák keresésére egyaránt.
