Az örök fiatalság elérése - Álom vagy valóság?
Az örök fiatalság titkát az ember nagy valószínűséggel azóta kutatja, amióta lejött a fáról - jegyezte meg szellemesen Papp Zoltán író a hetvenes évek elején. Hozzáfűzi: bár az ez iránti érdeklődés-kutatás heve néha ellankadni látszik, mégis egy új-régi hajtóerő ismételten lángra lobbantja azt. Létezhet olyan megoldás, technika vagy orvosbiológiai beavatkozás, amellyel lényegesen megnövelhető az életkor? Ha igen, akkor legfeljebb meddig élhet az ember? Lássuk!
Senki sem akar annyi gyertyát elfújni a szülinapi tortáján, mint ahány éves valójában?
Az életkorral, az öregedéssel, valamint az életkori sztereotípiákkal kapcsolatos kérdések a kutatói közeg érdeklődését is felkeltették. Eyup Akin professzor például, a ResearchGate felületén megjelent tanulmányában a fiatalon maradás vágya és a kortalanságot demonstráló fogyasztás közötti kapcsolatot járta körül. Meglátása szerint az életkorhoz fűződő uralkodó nézetek erősen befolyásolják a fogyasztói magatartást. Mindeközben pedig nem hagyható figyelmen kívül az a jelenség sem, hogy az öregedés bizony sokhelyütt negatív előjellel ellátottan jelenik meg, sőt egyre sűrűbben találkozhatunk az kor- és öregedés-tagadás mintáival is. Ez utóbbi esetében előfordul, hogy sokan fiatalabbnak mondják magukat a kronologikus életkorukhoz képest.
Ki viszi el a „halhatatlanság” pálmáját?
Az EMBO tudományos szervezet egyik 2024-es összefoglalójában megjegyzi, hogy az öregedés a bolygón élő minden élő szervezetre közvetlen hatással van. A fizikai teljesítményeinkben egy bizonyos életkorba lépve elérjük a csúcspontot, aztán egy, az elmúlásig tartó, fokozatos csökkenést tapasztalhatunk. Földünk legidősebb élőlényei közül néhányan megélhetik a száz évet is (állatfajok). Hozzáfűzik, hogy az öregedéskutatás terén méltatlanul kevés figyelemben részesülnek az egyes növényfajták, hiszen akad néhány faféle, ami akár évezredes múlttal is rendelkezhet. A növények speciális irányt mutatnak és különleges öregedési pályát járnak be (talán az sem véletlen, hogy éppen az „élet fájáról” beszélnek a régi történeteink).
Az összehasonlító biológia öregedés meghatározása szerint: ez egy élő szervezet időtől függő állapotáramlásaként jellemezhető, ami együtt jár a megnövekedett betegségre, környezeti stresszre való fogékonysággal, illetve az egyre csökkenő termékenységgel. Kissé tágabb értelmezés szerint az öregedés egy folyamat, amelyben a fehérjék, a DNS, a sejtek és egyéb szervezeti összetevők károsodása egy idő után elkerülhetetlenné válik. Ám a növények ebben a mindenkit érintő folyamatban egészen különlegesen viselkednek.
Kiváltságos növények?
Darya Volkava és Karel Riha kutatók által készített tanulmányból ugyanis kiderül, hogy a növények számos olyan eszközzel és mechanizmussal fel vannak vértezve, melyek nagy eséllyel halhatatlanná tehetik (tehetnék) őket. A kutatók kérdése e tekintetben az, hogy: akkor vajon miért nem ezek az ősi fák és halhatatlan klónjaik uralják a világunkat, amikor számukra a hosszabb élettartam (látszólag) egyértelmű evolúciós előnyt jelenthet?
A valósághoz hozzátartozik az, hogy az igazán „ősi” titulussal ellátható fák rendkívül ritkák, és populációjuk elenyésző részét képviselik. Bár természetes képességeik arra hajlandósíthatnák őket, hogy örökké éljenek, mégis a növények többségéről elmondható, hogy viszonylag korán elpusztulnak. Miért? Elsősorban olyan külső okok miatt, mint a fényért és az erőforrásokért folytatott versengés, a betegségek, a természetben beálló zavarok, az emberi beavatkozás.
Visszatérve az emberi halhatatlanság kérdéséhez. A kutatók szerint bár zajlanak a viták az emberek által elérhető maximális élettartamról, az mégis nyilvánvaló, hogy a testünket nem úgy tervezték, hogy túléljen egy évszázadot. Ehhez pedig a lehető legideálisabb ellátás, és az orvosbiológiai technológia fejlődése is mindössze fél évszázadot tudhat hozzáfűzni, így a felső határ 150 év lehet…
