Az anyaság - ne legyen mártírság!
Természetes, hogy a gyermekünk születésének napjától nagyjából a következő 20 évre (ha nem örökké) a legtöbb gondolatunk és tettünk körülötte, vagy körülöttük forog. Az Én átkerül második, harmadik, sokadik helyre. Egy kicsit el is feledkezünk néha önmagunkról. De valóban helyes-e, ha robotpilótára kapcsoljuk a bennünk lakó mártírt?
Meglepően sok Édesanya áldozza fel magát a gyermeknevelés vagy akár csak a gyermekes élet oltárán. Az természetes, hogy megváltozik az életünk, ha belekerül valaki, akiről gondoskodunk, aki nagyjából kitölti a mindennapjainkat. De tényleg fel kell áldoznunk önmagunkat a család oltárán?
Nagyon is nehéz megtalálni az egyensúlyt az anyaság és a gyermek előtti szabadság között, hiszen minden fórumon kapjuk az ívet azoktól, akik szerint lehetne jobban is. A „szuperanyák” ott vannak a fórumokon, a játszótereken, az óvódában az iskolában… és a gyermekünk 24 órájában egy nap, de, csak mert nem lehet többet. Nyilván rossz anya vagy, ha Te nem ezt teszed. Szerintük. Elmondjuk, hogy miért nincs igazuk.
Boldog szülő, szép gyermekkor
A dolgok, amiket szerettél csinálni az életed szülés előtti – tehát nagyobb- részében, nem szűntek meg jónak lenni. Kell a magadra fordított idő, a szórakozás, a lazítás. Hiszen hogy maradjon jófej és nyugis az a szülő, akit eltemetnek a kötelező feladatok? Persze a gyerekek a legnagyobb örömforrás, de a barátok, a hobbik egy másfajta örömet tudnak adni és arra is szükség van
Példamutatás
Honnan a csudából tanulja meg a gyerek élvezni a mindennapokat, ha a szüleitől nem látja? A gyermekednek olyan képe legyen a felnőtt korról, hogy munka-háztartás-stressz-gondoskodás mókuskerék marad az élet örömeiből, ha családot vállalnak? Ne felejtsd el, a szülői példák szinte ösztönössé rögződnek a gyermekekben és előbújnak a tudatalattiból, ha eljön az ideje.
A boldogság határai
Van olyan meglátás, miszerint a gyermekek valahogy nem mernek boldogabbak lenni a szüleiknél. Automatikusan visszautasítják az öröm érzését, ha túl lépne egy bizonyos határon. Tehát ha nem tudsz kiteljesedni és boldog lenni a hétköznapokban, az bizony azt is jelentheti, hogy a gyermekedet is visszafogod. Persze ez csak egy elmélet, de érdemes átgondolni.
Elhanyagolt másik fél
Sajnos ez a multi-anyaság, amikor a lehető legtöbb feladatot a lehető legjobban akarunk megoldani és a házilag készített jelmezzel, meg a gyerek szétvagdosós olvasójával töltjük az estéinket, ha meg végre ráérnénk egy fél órát, akkor leülünk vasalni… sokszor a kapcsolatunk rovására megy. A férfi, aki mellettünk van, férfi maradt, szüksége van szeretetre, törődésre – nem csak szülőtársra, társra is. Amit pedig ennél is ritkábban veszünk észre, hogy nekünk is szükségünk van rá, nem csak, mint technikai nevelési segítségre. Hanem, mint szerelemre is. Maradj egy kicsit a régi önmagad is, nehogy aztán arra ébredj, hogy elhidegültetek.
Szakíts magadnak időt
Amíg apuci vagy a nagyszülők vannak a gyermekkel, ne vesd rá minden esetben magad a takarítani és vasalni valóra. Menj el futni, vagy egy masszázsra, aludj egy extra órát, vagy mozizz a régnemlátott barátnőkkel. Tegyél olyat, ami feltölt, így ők is egy teljesebb Anyát kapnak vissza!
