Amit tudnod kell a tigrisszúnyogokról
A sokféle környezethez könnyedén alkalmazkodó tigrisszúnyogok a legtöbb egzótához és szúnyogfajhoz hasonlóan Ázsiában őshonosak. Ezek az apró lények olyan betegségeket terjesztenek, mint a „csonttörő lázként” is ismert dengue-láz, mely olyan erőteljes fájdalmat okoz a betegben, hogy az a benyomása támadhat, hogy széttördelték a csontjait; vagy a leginkább influenzaszerű tünetekkel jelentkező, olykor agyhártyagyulladást is okozó Tahyna-vírus; illetve az ízületi fájdalommal, kiütésekkel és fejfájással jelentkező szubtrópusi területekről elterjedt fertőző betegség: a chikungunya-láz. Hogy csak néhányat emeljünk ki a sorból…
Trájer Attila környezettudós az ázsiai tigrisszúnyogok kapcsán megjegyezte: erre a szúnyogfajra jellemző, hogy „nappal (is) támad, zaklatása nagyon kellemetlenné teszi a természetben való tartózkodást” (Természet Világa). Ezen szúnyogok lárvái eredetileg a dendrotermákban, vagyis kisvizes élőhelyeken fejlődtek ki, ám az emberi környezetben ugyancsak biztosítottak számukra a szükséges feltételek. Így kerülnek víztartó hulladékok, nedves gumiabroncsok, konzerves dobozok mesterséges környezetébe. A tigrisszúnyogokat az antropofilnak vagy antropo-toleránsnak nevezett fajok közé sorolják, mivel „céljaik” elérése érdekében kifejezett igényt tartanak az emberek jelenlétére. A csípéseik azonban gyakran komoly egészségügyi következménnyel is járhatnak. Az invazív vagy inváziós (idegenhonos, új ökoszisztémába került, területhódító) fajok közé tartozó tigrisszúnyogok szinte az egész világot ellepik - a megszállás egyedüli megkíméltjének az Antarktisz bizonyul.
A lábukon és a testükön is fekete-fehér csíkokkal rendelkező tigrisszúnyogokat úgy lehet megkülönböztetni a közönséges, vérszívó tevékenységét az éjszaka leple alatt különösen zavaró hanggal végző szúnyogoktól, hogy ezek nappal sem tartóztatják magukat a csípésektől, és mindezt zajtalanul hajtják végre. Azt is mondhatnánk, hogy:nem adnak ki a „támadásukat” előre jelző bosszantó hangot, egyszerűen csak lecsapnak. A szúnyogok ezen fajtájával kapcsolatban óhatatlanul felmerül a kérdés:
Milyen mértékben képesek betegségekkel fertőzni bennünket?
A francia ANSES környezetvédelmi és egészségügyi ügynökség szerint ahhoz, hogy egy szúnyogpéldány betegségterjesztővé váljon, először saját magának kell megfertőződnie egy emberi vagy állati gazdaszervezet vérével való táplálkozást követően. A „vadász”, ami mindig egy nőstény szúnyog, soha nem egy hím, ily módon történő, több napot igénybe vevő megfertőződését pedig továbbadhatja egy egészséges embernek vagy állatnak, midőn annak a vérével táplálja magát.
A tigrisszúnyogok (túl)szaporodását megelőző hatékony lépés lehet: a potenciális szaporodás számára ideális környezetet biztosító helyek „felszámolása”. Ennek érdekében például érdemes rendszeresen cserélni a vizet a vázákban, virágcserép-aljakban, mellyel megakadályozhatjuk a pangó víz kialakulását. Különösen figyeljünk a kerti felszerelésekre, eszközökre, játékokra, melyeket, ha már nem használunk, tegyük esőtől védett, száraz helyre. Amennyiben van esőgyűjtő tartályunk, azt takarjuk le egy szúnyoghálóval. Javasolt az ereszcsatornák rendszeres átvizsgálása és tisztítása, illetve a megfelelő vízelvezetésre való odafigyelés egyaránt.
Jeffrey Riffel, a Washingtoni Egyetem biológia professzora, aki csapatával a szúnyogok szenzoros funkcióit tanulmányozza, elmondta, hogy: vannak olyan emberek, akik valóságos „szúnyogmágnesek”, akiket gyakrabban lengenek körül ezek a nemkívánatos lények. Riffel elmondása szerint: ezek az apró nőstény „vámpírok” minden szükséges eszközzel fel vannak vértezve ahhoz, hogy megtalálják a megfelelő „táplálékforrást.” A kutató csapatával felfedezte, hogy a szúnyogok „szagjelzések nyomat követik”, ugyanakkor bizonyos színekhez jobban vonzódnak (vörös, fekete), míg másokhoz kevésbé (fehér, zöld). Ráadásul, amennyiben tetszetősnek találták valaki vérét, ahhoz a későbbiekben is visszatérnek.
