A nigériai herceg és a svájci örökösnő meséje, avagy a nyilvánvaló internetes csalások
A rendszeres internet és social media felhasználók minden bizonnyal találkoztak már a nigériai herceg és a svájci örökösnő kicsit sem átlátszó posztjaival, amelyben mesés vagyont kínálnak fel, számukra ismeretlen emberek számára. Aki esetleg még nem hallott róluk, nekik szól ez a tanmese.
Időről időre felbukkannak
az interneten olyan személyek, akik magukat rendkívül tehetős embernek beállítva keresnek olyan személyeket, akik segítséget tudnának nyújtani nekik a vagyonuk kimenekítésében/felhasználásában, természetesen busás jutalom fejében.
A nigériai herceg története talán még akár hihető is olyan országról, ahol rendszeresek a fegyveres összetűzések és elképesztő szegénység uralkodik a vidéki régiókban. Az elmesélés szerint él Nigériában egy herceg, akinek a családját a fennálló rezsim üldözi és az életét féltve próbál Európába menekülni az őt halállal üldözők elől.
Nyilván a herceg rendkívül gazdag és próbál a vagyonát nem hátrahagyva menekülni az országból, ehhez keres az interneten olyan személyt, aki segítséget tudna nyújtani neki a vagyona kimenekítésében. Természetesen annak a jólelkű személynek aki hajlandó a herceg segítségére lenni hatalmas összeget ajánl, amennyiben az akció sikerül és ő a vagyonával együtt Magyarországra érkezhet.
Természetesen a vagyon Magyarországra juttatásához elsőként a segítő személy minimális anyagi segítségére van szükség, amely szinte elenyésző amellett az összeg mellett, ami a segítségért járni fog. Az átvert személy pedig a nagyobb vagyon érdekében addig utalgat kisebb-nagyobb összegeket, mely az „ügyintézéshez szükséges” a herceg számára, amíg rá nem jön arra, hogy valójában a befektetett összegek soha nem fognak megtérülni és csalás áldozata lett.
Hasonló a svájci örökösnő története
(amelyet egyébként mostanában meglepő módon sok bulvárcikk kommentszekciójában ismételten feltűnik), ahol a súlyos betegséggel küzdő, rendkívül gazdag örökösnő, a vagyonát szeretné egy olyan jólelkű emberre hagyni, aki a hagyatékát megfelelő módon tudná kezelni a halála után.
Ezzel összefüggésben ismert olyan ügy, ahol az áldozat bízva a hatalmas örökségben, felvette a kapcsolatot a csalóval, aki „csak” a hagyatéki ügyintézés költségeit kérte el előre, cserébe azért, hogy utóbb a teljes hagyatékot megkaphassa.
Sajnos előbb-utóbb kiderült, hogy az üzenetek mögött nem valós személyek állnak, főleg nem hatalmas vagyonnal, hanem egyszerű csalók, akik kihasználják a hiszékeny internetezőket.
Manapság már egyre kevesebben dőlnek be az ilyen és hasonló felhívásoknak, azonban a megtévesztett emberek száma még mindig azt támasztja alá, hogy a csalóknak megéri.
Mikor az áldozat rájön, hogy a befektetett pénzéért semmit nem kap, természetesen először a rendőrséghez fordul. Azonban álprofilokról utóbb kideríteni, hogy ki áll ténylegesen a csalás mögött, szinte lehetetlen. A bankok közötti utalások során pedig sok esetben a pénz útja is elvész, kiváltképp, ha az összeg külföldre kerül megfizetésre.
Az üggyel összefüggésben tudnunk kell, hogy szinte 100%-ig biztos, hogy sem egy örökösnő, sem pedig egy herceg nem egy kommentszekcióban fogja helytelen magyarsággal íródott kommentekben keresni a pénze elköltésére alkalmas személyt. Ha esetleg ez még nem is lenne eléggé intő jel, az mindig legyen az, hogy soha semmilyen körülmények között nem fizetünk meg úgy semmilyen összeget, hogy nem ismerjük a másik szerződő felet és az ügyletre nincsen írásbeli megegyezésünk
Bár könnyen szerzett pénznek tűnik, az élet sajnos nem így működik. Sokan fogják a fejüket, miután rájönnek a nyilvánvaló átverésre, azonban hogy ne érezzük annyira rosszul magunkat, nézzük meg a világ legnagyobb, hasonló jellegű csalását.
Történt ugyanis a kilencvenes években,
hogy egy Emmanuel Nwude nevű nigériai származású (nem herceg) csaló, negyedmilliárd dollárért eladott egy nemlétező repteret egy brazil bank részére. Nyilván Nwude nem az internetes kommentszekcióban szedte áldozatait, ugyanis maga is bankár volt.
Nwude, mint a nigériai Union Bank egyik vezetője, rendelkezett a szükséges kapcsolatokkal, dokumentumokkal és tudással ahhoz, hogy magát tapasztalt és megbízható üzletembernek adja ki. Partnereivel elhitette magáról, hogy ő, a nigériai Central Bank elnöke, Paul Ogwumának, majd társai segítségével felvették a kapcsolatot a brazil Banco Noroeste akkori vezetőjével, Nelson Sakaguchival.
A cél az volt, hogy meggyőzzék a brazil bankot, hogy befektessen egy új repülőtér építésébe Abuja, a nigériai főváros környékén. A nigériaiak szerint Sakaguchi 10 millió dollár jutalékot kaphatott volna az üzletből. Sakaguchi pedig olyannyira hitt a tervnek, hogy 1995 és 1991 között összesen 191 millió dollárt utalt át a csalóknak, valamint további 51 millió dollárt fizetett kamatként a brazil banknak.
A csalóknak kedvezőtlen fordulat 1997 nyarán történt, amikor is egy spanyol bank megpróbálta felvásárolni a brazil bankot, amihez szokás szerint alapos vizsgálatokat végeztek a cég pénzügyi állapotának megállapítására. Ekkor derült fény arra, hogy a brazil bank tőkéjének felét egy kajmán-szigeteki bankszámlára utalták át. Ennek következtében rendőrségi nyomozások indultak, mivel az eredeti terveknek megfelelően nem találták meg a repülőtér építését Abuja területén. A brazil bank tulajdonosainak így maguknak kellett kifizetniük a hiányzó 242 millió dollárt, hogy az üzlet megvalósulhasson.
A csalókat végül csak 2004-ben vonták felelősségre, Nwude azonban még a büntetőeljárás alatt is megpróbálta menteni a menthetőt és jelentős mértékű kenőpénzzel próbálta megúszni a felelősségre vonást.
Bár hihetetlennek tűnik, de az egész csalásért Nwude csak öt év börtönbüntetést és a kicsalt összeg töredékének, 10 millió dollárnak megfelelő összeg visszafizetésére kötelezték.
Az éberség a legjobb védelem a csalókkal szemben és bár a fenti példából is láthatjuk, hogy akár egy egész bankot át tud verni pár dörzsöltebb bűnöző, a teljesen átlátszó internetes csalásokat igyekezzük kiszűrni.
Szerző: dr. Sáfrány Írisz Forrás: das.hu
