A láthatatlanok – Több millió parányi „lakótól” hemzseg a szervezetünk
Szinte borzongató belegondolni abba, hogy az emberi test több száz, vagy akár több millió szabad szemmel nem látható lény számára biztosít kényelmes otthont. Parazita férgek, baktériumok és vírusok ezrei hemzsegnek önfeledten és otthonosan egyetlen ember belsejében. De hogyha minden egyes faj szervezete valóságos hús-vér oázisa az élősködőknek, akkor vajon az ő parányi testük is potenciális lakhatást kínál a még apróbb organizmusok számára? Tuomas Aivelo ökológus és evolúcióbiológus válasza erre egy határozott igen.
2021-ben magyar nyelven is megjelent érdekfeszítő könyvében (a Végtelen parazitákban) a paraziták élősködőit tudományos kifejezéssel hiperparazitáknak nevezi. Megjegyzi, hogy a jelenleg ismert élőlények többségét éppen ezek az aprócska fajok képezik. Az evolúcióbiológus ezért tudományos kutatása fő tárgyává tette ezeket, és szívós kíváncsisággal tanulmányozza a parazitákat, kórokozókat, valamint az olyan az ember közvetlen közelében élő szinantrópnak nevezett fajokat, mint az egerek, patkányok, szúnyogok, tetvek, bolhák stb. Terepmunkát végez a városi sikátoroktól az alpesi réteken át az esőerdőkig, hogy központi érdeklődését kellőképpen megismerhesse, és tudását megoszthassa a(z új) tudásra szomjazókkal.
Az esetenként igen hosszúra nyújtózkodó parazitaláncok ijesztő működésükkel akár egy horror és sci-fi film számára is ihletforrásul szolgálhatnak. Aivelo egyik szemléltetésül szolgáló példájában szereplő növényevő réti tarkalepke normális fejlődési ciklusába olykor bekavar egy élősködő darázsféle (melynek jobb híján egyelőre csak tudományos neve létezik: Hyposoter horticola). Ez a parazita darázs természetéből adódóan valóságos imposztorként éli világát, miközben fittyet hány fajtársai életére. A jól leplezett betolakodásról mit sem sejtő tarkalepke petéinek belsejébe rakja a saját petéit, majd életre kel. Vagy mégsem? Nos, nem minden esetben, hiszen az élősködő darázs sem érezheti magát biztonságban. Rá ugyanis a hiperparazitoid Mesochorus stigmaticus darázs leselkedik.
Ezek a könyörtelen túlélési stratégiákkal (túl)élő szélhámos életformák így gyakran maguk is öntudatlan „vendéglátókká” válnak, melyek belülről fogyasztják el a fejlődőfélben lévő lényeket.
A teremtés koronájaként ismert ember is rejt magában kísérő fajokat, a milliméter ezredrészének megfelelő nagyságú mikroorganizmusokat. Dupla annyi baktériumsejt számára kínál lakhatást testében, mint amennyi sejttel rendelkezik. Ugyanakkor mivel ezeknek a „bentlakóknak” a zöme a bélrendszerünkben (kb. 30 trillió) lelt lakhatást magának, a vécézések során „kilakoltatnak” – az emberi ürülék nagyjából 30 százalékát ilyen baktériumok képezik.
Megnyugtathat a tény, hogy az emberi szervezetben élősködő fajok jelentős hányada kommenzalista, avagy Aivelo szellemes meghatározása szerint: jelenlétük „semmilyen problémát nem okoz, de túl sok hasznunk sem származik belőle.” Sajnos azonban akad néhány olyan példány, mely valamilyen módon az emberi szervezetbe jutva egészségi károkat is okozhat. Ilyen például a giardia nevű egysejtű kórokozó is, mely leggyakrabban vízből jut az emberi szervezetbe, és az ivóvíz klórozása sem képes elpusztítani. A kórokozó által okozott giardiasis hasmenést, puffadást, hányingert, hőemelkedést okozhat. A jó hír az, hogy a higiéniás szabályok betartásával megelőzhető, amennyiben pedig mégis bekerül a szervezetbe tökéletesen gyógyítható.
