Amikor a gyermekek elérkeznek a „de miért?” megszüntethetetlen kérdéssorok minden szülő által ismert, később pedig sokat idézett korszakába, akkor jövünk rá arra, hogy mi mindent nem tudunk még. Gyakran azzal is szembesülnünk kell, hogy mindaz, amit valaha az iskolapadban megtanultunk, és oly büszkén idéztük egymásnak, mára – a tudomány fejlődése okán – már avittá vált.
Szinte borzongató belegondolni abba, hogy az emberi test több száz, vagy akár több millió szabad szemmel nem látható lény számára biztosít kényelmes otthont. Parazita férgek, baktériumok és vírusok ezrei hemzsegnek önfeledten és otthonosan egyetlen ember belsejében. De hogyha minden egyes faj szervezete valóságos hús-vér oázisa az élősködőknek, akkor vajon az ő parányi testük is potenciális lakhatást kínál a még apróbb organizmusok számára? Tuomas Aivelo ökológus és evolúcióbiológus válasza erre egy határozott igen.
Az emberi test csodálatos. Ha bármi gond, probléma merül fel, azonnal jelez ez a tökéletes szerkezet. Tünetek formájában figyelmeztet bennünket. Ezeket hajlamosak vagyunk azonban figyelmen kívül hagyni. A nem akut vagy éles fájdalommal járó bajokat szinte nem is vesszük észre. Apró kellemetlenségekként könyveljük el ezeket, és nem törődünk velük. Nem tesszük helyesen, mert ezek a tünetek olykor sokkal nagyobb bajokra figyelmeztethetnek és jelezhetik számunkra, hogy nincs minden rendben. Nézzük mire érdemes odafigyelnünk.