A kiszámíthatatlan és szeszélyes szerencse
A római mitológiából ismertté vált istennő, Fortuna nevét legsűrűbben a szerencse társaságában, avagy éppen annak hiányában szoktuk emlegetni. Az élet történésein töprengő eleink már a korai időkben felismerték azt, hogy a szerencse alapismertetője: a kiszámíthatatlanság, a szeszélyesség. Éppen ezért bölcsnek mondható az az ember, aki a ma szerencséjében tobzódva arra is elég bátor és józan gondolni, hogy ez az állapot nem biztos, hogy örökidejűnek tekinthető.
„Szerencsekísértők”
A magyar népregékben a szerencse kereke valahol igen mélyen a föld alatti rétegekben található, és eredete szoros kapcsolatban van az ördöggel. Ezért nem meglepő, hogy a vagyon és siker után vágyakozó embereket „szerencsekísértőkként” tartották számon. Az ilyen lelkületű és motivációjú emberek olykor a saját épségüket és életüket sem ódzkodtak kockára tenni céljuk, a siker elérése érdekében. A „szerencsekísértők” hajlamosak voltak fittyet hányni a szerencse azon meghatározó ismérvére, hogy az előreláthatatlan, kiszámíthatatlan, az egyén akaratától és az eseményektől független. Ez ugyanúgy vonatkozott a „balszerencsére” is, ám esetükben természetesen nem ez volt a mozgatórugó. A szerencsét, kiismerhetetlenségéből kifolyólag, gyakran látták el a „vak”, a „változó”, valamint a „csalfa” jelzőkkel.
Mindenki ismeri a gyermekkori népmesehősökről szóló történeteket, melyekben elmentek „szerencsét próbálni”. Ezzel az elhatározásukkal önként – vagy atyai buzdítás hatására – léptek a fejlődés útjára, mely kétes és előre nem látható kihívásokkal teljes, ezért visszatérő szándék volt az, hogy „vagy élek, vagy halok, szerencsét próbálok”, vagy az: „egy életem, egy halálom…”
A szerencsével kapcsolatos ilyen-olyan előjelű tapasztalatok szemrevételezésekor rálelhetünk olyan kifejezésekre is, mint példaként a „szerencséltet”, ami eredetileg „veszélyeztet” jelentéssel bírt, mivel valaki olyasvalamire vállalkozott, melynek a kimenetele felől semmi bizonyosat sem tudott.
Természetesen Fortuna kereke bizonyos esetekben kedvező fordulatot is hozhat az életekbe. Ezt a németek „glück”-nek nevezik, ami váratlan örömet hoz, esetleg hirtelen és a legváratlanabb pillanatban megmenekít egy baljós helyzetből. Ilyenkor a külső szemlélők azt mondogatják, hogy „a szerencse a tenyerén hordozza” az illetőt.
A szerencse kérdésének tudományos megközelítése
A Popular Science szerint a legkülönfélébb tudományágak képviselőinek érdeklődését is felkeltette a szerencse kérdése, így válaszokat kerestek arra, hogy van-e ennek a jelenségnek valamilyen mérhető aspektusa. Több tanulmány is született ennek kapcsán, melyek közül néhány arra világított rá, hogy mindaz, amit egy ember „szerencseként” értelmezett, sok esetben közelebb állt a pszichológiához, mint a valószínűség(számítás) területéhez. A kutatók úgy gondolják, hogy a szerencse valójában nem más, mint az egyének élethez való pozitív hozzáállása, az új – vélhetően kedvező – lehetőségek előtti őszinte nyitottság.
Számos tanulmány arra enged következtetni, hogy a sokak által elmarasztalt babonák (pl. az ujjak összekulcsolása, a „szerencseszorító” mozdulat, vagy a kockák megköpködése, megfújása egy játék során) furcsamód, gyakran működőképesnek bizonyulnak. Egy 2010-es tanulmány a golfozók „szerencselabdáját” helyezte fókuszba. Az eredmények szerint azok, akik ilyen szerencsetárgyakat használtak a játék során jobban teljesítettek, mint azok a társaik, akik szerint ez nem lehet mérvadó.
„Nem elég, ha csak jó vagy. Szerencsésnek is kell lenned.”
Idézte Max Gunther egy szerencsejátékos meglátását a Hogyan legyél szerencsés? című könyvében. Az író szerint a szerencse életünk egyik legfontosabb eleme, mégsem beszélünk eleget a témáról, pedig – mint mondja – a születésünk is ennek köszönhető. 13 szerencsemódszere közül az egyik a „konstruktív hit a természetfelettiben” – ilyenek az előbb sorolt szerencsehozó tárgyak is.