Tegye fel a kezét, aki gyerekkorában odavolt a tejbedaráért! És most az nyújtózkodjon, aki felnőttként is szívesen kanalazza!:-) Nálunk hetente akár többször szerepel a vacsorakínálatban, ki kakaóporral, ki lekvárral kedveli.
Habár nálam még él az újévi fogadalom, miszerint az vagy, amit megeszel, és ép testben ép lélek, szóval, emiatt éppen tiltólistás a világ egyik legkedveltebb édessége, azért néhanapján én is eljátszok a gondolattal, mi lenne ha…:-)
Gyermekkorban vacsora gyanánt fogyasztottuk, kakaóval, fahéjjal meghintve, finom házi lekvárral ízesítve isteni csemege. Aztán elmúltak a gyermekévek, és a tejbegríz is eltűnt az étlapunkról, maximum akkor kóstolunk bele, ha a saját gyerkőcünknek, unokánknak készítünk. Pedig nem csak a legkisebbek számára készülhet ez az egyszerű, de nagyszerű édesség.
Nem lehet annyira kivakarni a mogyorókrémes üveget, hogy ne maradjon benne valamennyi a finomságból. És mindig úgy sajnálja az ember elmosni (vagy kidobni, ha nincs az üvegre szükség). Ráadásul ez a legbutább dolog, amit tehetünk, hiszen a maradék nutellából (vagy bármilyen más mogyorókrémből) forrócsokit is készíthetünk! Vége a pocsékolásnak!