Hiába minden óvatosság, a mindenre is felkészülés, ha véget ér egy kapcsolat, egy szerelem, a bánat, szomorúság mindannyiunkat utolér. Nem kell és nem is szabad letagadni! Meg-, vagy egyszerűen csak túl kell élni és lehetőség szerint erőt meríteni belőle.
Bár nem jó érzés, amikor az ismerkedés folyamán a másik fél hirtelen és magyarázat nélkül felszívódik. Miért folyamodnak az emberek ilyenfajta megoldáshoz, ha a dolgok nem mennek jól? Hogyan lehet megbirkózni azzal, ha valaki a környezetünkben „szellemmé” válik? Előjáróban jó, ha tudod, hogy ennek valójában csak a legritkább esetben vagy te az oka!
Amikor egy régóta tartó szerelem elhamvad, és a pár tagjainak útjai különválnak, nehéz lehet elképzelni az életet a másik nélkül. Emiatt egyes volt szerelmesek úgy döntenek, hogy nem szakítják meg egymással a kapcsolatot, hanem megpróbálnak barátok lenni.
Igazság szerint, ezen a gondolaton folyton elnevetem magamat. Pedig, lássuk be, egy szakításon, pláne, ha tényleg fülig szerelmes az ember, semmi vidámkodni való nincs. Nekem mégis egy kicsit ironikusan felderül a képem erre, mert mindig a Bridget Jones naplója jelenete jut eszembe. Amikor napokig magába roskadva hever a szobájában, mélyen beletemetkezve a bánatába és nem kevés édességbe. Ezen már csak röhögni lehet, egy óriási pohár bor kíséretében, meg egy jókora fagylaltos bödönnel, annyira fáj. Igaz?
A közösségi oldalak megjelenésével számtalan távoli személlyel tudjuk könnyedén tartani a kapcsolatot, ugyanakkor egy-egy megromlott emberi kapcsolat lezárását jócskán megnehezítheti, ha tagjai vagyunk az online társadalmaknak. Igaz ez főleg a párkapcsolati nehézségekre. Hogyan varrhatjuk el a szálakat elegánsan a közösségi oldalakon is szakítás után?
Ha két ember belátja, hogy nem megy együtt tovább, az valahol már fél siker, de az még csak a folyamat eleje. Mert hiába éreztétek úgy, hogy az utolsó időszak már nem volt az igazi egymás mellett, vagy hiába zajlik egy elválás békésen, azért nem kis fájdalommal jár, ha valaminek tényleg vége.
Egy szakítás, válás sohasem egyszerű. Sőt, már eljutni odáig, meghozni a döntést, belátni, hogy már jobb nélküle, mint vele, szintén nehéz folyamat. De van, hogy muszáj megtennünk, méghozzá nekünk, mert a másiknak nincs lelki ereje hozzá. De mégis, mikor jön el a pillanat, amikor ki kell mondanunk: nincs tovább?
Ez egy igen régi közhely, ám valljuk be, igaz. Csak életünk bizonyos fázisaiban, bizonyos érzelmek hatása alatt nehéz ezt elhinni. Mondjuk egy szakítás után, amikor éppen azzal vagyunk elfoglalva, hogy ripityára tört szívünk darabjait összegyűjtsük. A ragasztás még csak ezután jön!