Az articsóka eredetileg a mediterrán térségből származik, ahol már évezredekkel ezelőtt is termesztették, ám mára világszerte népszerű alapanyaga lett a különböző nemzetek konyháinak. Változatosan felhasználható zöldség, amely nemcsak finom, hanem számos egészségügyi előnnyel is rendelkezik. Arról nem is beszélve, hogy látványban is mennyire különleges, sziromszerű levelei egyedi formát kölcsönöznek a növénynek.
Az articsóka számomra sokáig egy értelmezhetetlen növényke volt, vagyis inkább azt sem tudtam, mi fán terem. Pizzán találkoztam vele, mint feltét, de ezen kívül túl sok közöm nem volt hozzá. Pedig bizonyos szempontból igazi csodanövénnyel van dolgunk.
Már kinézete is különleges, és általában a belőle készült fogások is kuriózumnak számítanak. Az articsókát kevesen ismerik, kevesen is használják a konyhában, így jogosan érezheti magát elhanyagoltnak ez a finom alapanyag. Hogy enyhüljön a sértődöttsége, mutatunk egy szuper articsókás receptet!
Az articsóka nem része a hagyományos magyar konyhának, így jóformán nem is tudjuk elképzelni, hogy a pizzán kívül mit lehetne belőle készíteni. Pedig a világ konyhái remek recepteket álmodtak meg ezzel a különleges zöldséggel. Lássunk néhányat ezek közül, amellyekkel az articsóka belopja magát a kedvenceid közé!
Habár nagyon furcsán mutat egy pizza tetején, mint feltét, ennek ellenére nagyon finom! Gyógyhatása is kétségtelen, egy rendkívül sokoldalú gyógynövénnyel van dolgunk az articsóka „személyében”! De nem csak az olasz tésztaételen néz ki jól, vagy éppen a házi patikánkban tölt be fontos szerepet, más is készülhet belőle!
Még gyermekkoromban azt hittem, valamilyen madárféle az articsóka. Aztán boldogult fiatalkoromban, a péntek vagy szombat esti baráti iszogatásokkal egybekötött pizzázások alkalmával végre személyesen is megismerhettem, mint a feltét egyik alapanyagát. Pedig jóval több, mint egy finom pizza összetevője.
Érdekes módon ez a kontinentális Európában már a XV. század óta élelmiszerként ismert növény csak a XX. században került a gyógynövények közé. Ekkor ismerték el az emésztőrendszerre, a májra és az epevezetékekre gyakorolt hatását, még mielőtt nemrégiben tudományosan is igazolták volna azt.