Újévi fogadalom? Le vele!
Kérlek, tedd a szívedre a kezedet! Nem, nem a karácsonyi bejglitől és a töltött káposztától még mindig jókora, - és talán néhány napja- rendesen kavargó pocakodra. A szívedre tedd a kezedet, kérlek! Most őszintén, láttál te már olyan embert, élő embert, aki ha január elején megfogadott valamit, azt három hétnél tovább képes volt betartani? Mert én nem. Ha te ismersz ilyet, kérlek add meg az elérhetőségét, biztos, hogy megkérdezem tőle a titkot, hogy eláruljam nektek is.
Természetesen tippjeink nekünk is vannak, hogyan kellene ezt véghez vinni. Az elhatározás nálam is mindig rendkívül erős. Be kell vallanom töredelmesen, eddig még sosem sikerült. Mégsem vagyok szomorú és folyton elégedetlen. Eláruljam a titkomat?
A legfontosabb a lazaság! Ilyen egyszerű. Na jó, azért nem egészen, de ez az egésznek az alapja. Igazából azért kellene sokkal lazábban kezelnünk ezt a kérdést, mert amire az életünkben erősen rágörcsölünk, az bizony szépen kicsúszik a kezeink közül. Legtöbbször annyira koncentrálunk, és ezt olyan görcsös akarással tesszük, hogy még az élettől is elmegy a kedvünk, nemhogy attól, hogy bármit is elérjünk, amit pedig nagyon szeretnénk.
Én álmodozni szoktam. A december nálam is, mint mindenki másnál szinte a végkimerülés határa az ünnepekre. Majdnem félholtan dőlünk be a karácsonyfa alá, alig várjuk, hogy szusszanhassunk néhány napot. A szilveszterig tartó kajakóma csak fokozódik az új év közeledtével. Mégis hogyan várhatjuk el saját magunktól, hogy január elsején, mint a keljfeljancsinak, reggel kipattan a szemünk és nagy hirtelen minden feladatunkat és tervünket egy szempillantás alatt megvalósítjuk. Hát ez, lássuk be, nem ilyen egyszerű.
A decembert én aktív vagy kevésbé aktív pihenéssel töltöm. Ebben a néhány napban összegzem és lezárom magamban az egész elmúlt évemet. Majd egy kis jegyzetfüzetet teszek magam elé és hagyom szárnyalni a gondolataimat. Nem gondolkodom. Vagyis semmire sem koncentrálok. Csak ötletelek és álmodozom. Ezt pedig két szelet bejgli, egy nagy bögre forralt bor és a kedvenc sorozat két része között teszem. Ami pedig eszembe jut, azt a jegyzetfüzetembe írom. Bármi legyen az, a munkámmal, a magánéletemmel, a terveimmel és a jövőmmel kapcsolatban. Tényleg bármi. Minden épkézláb gondolatot, ami tetszik, ide, ebbe a kis jegyzetfüzetbe gyűjtök.
Feladatokat is. Nem feltétlenül csinálom meg ezeket, de felírom, mert ha felmerül bennem és nem teszem, akkor elfelejtődik. Tehát lézengés közben jegyzetelgetek. Majd átnézem a jegyzetfüzetemet, és mivel a két ünnep között nagyon sok mindent a szokásos tömeg nélkül tudok elintézni, ezért átgondolom, mi az, amit nem is érdemes a jövő évre hagynom. A még szükséges és halaszthatatlan munkafeladataim mellé ezeket is beiktatom. Kényelmesen, rohanás és idegeskedés nélkül el is tudom intézni egy részüket. Máris sokkal jobb kedvvel nézek a január elébe, hiszen már most megoldottam néhány olyan, egyébként égetően fontos feladatot, ami miatt az első napokban biztosan ideges lennék.
A január elejét pedig ugyanezzel a következetes lazasággal kezelem. Folytatom a jegyzetfüzetembe a jegyzetelést. Csapongva is akár. Mit szeretnék? Mire vágyom? Mit kell elintéznem? Hova utazzak nyaralni? Milyen programokat szeretnék a kislányommal? Majd mindezt leöblítem egy jó nagy pohár borral és szépen félreteszem! Mindenféle görcs és elhatározás nélkül. Heti egyszer, kétszer pedig beleolvasok, javítgatom és hozzáteszek vagy elveszek belőle. Vagy csak folytatom, teljesen mindegy hányszor írom le ugyanazt, mert lehet, hogy valami még eszembe jut, amire addig nem is gondoltam. Ez a kis jegyzetfüzet pedig telik. Kipipálom benne, szép pirossal, ami már megvan. Úgy siklok át az új évbe, fejfájás és keserű szájíz nélkül, hogy szinte észre sem veszem. Kell ennél szebb érzés?
