Szeressük egymást, gyerekek!
Hogy ennek az örökzöld magyar slágernek van-e valami köze az Emberszeretet világnapjához (április 8.), nem lehet tudni. Az azonban biztos, hogy a dalnak és e jeles napnak soha nem volt nagyobb aktualitása, mint manapság. Fiatalok és idősek, picik és nagyok szeressétek egymást, figyeljetek oda embertársaitokra, hiszen csak így lehet teljes az élet.
Természetesen ez az „ünnep” nem arról szól, hogy minden ok nélkül beleugorjunk egy szembejövő ismeretlen nyakába, esetleg megölelgessük a velünk egy liften utazó kedves kollégánkat (szigorúan szeretetből!). Nem, nem! Sajnos…;) (Utóbbira amúgy is ott van az Ölelés világnapja, amiből több is van egy évben!)
Tolerancia és megértés
Sokkal inkább az egymás iránt tanúsított türelemre, szeretetre, elfogadásra hívja fel a figyelmet. Továbbá arra, hogy legyünk kicsit toleránsabbak embertársainkkal szemben, fogadjuk el mások véleményét, nézeteit, hallgassuk meg problémáit. De ne csak ma igyekezzünk, hanem az év többi napján is. Vajon sikerülhet? Nem valószínű, de ez nem minden esetben rossz. Elszomorítóbb, hogy nem is törekszünk arra, hogy sikerüljön.
Hogy ment ez korábban anélkül, hogy világnapot teremtettünk volna neki? A felgyorsult világ kikényszerítette, hogy fel kelljen hívni a figyelmet erre? Mert már annyira elhanyagoltuk egymást, elfelejtettünk egymásra figyelni, mosolyogni, egymást segíteni? Ez sem épp bíztató, de mint mindig, most is tisztelet a kivételnek, mert azért szép számban akadnak.
Viszont előrelépés, hogy ráeszméltünk, valami hiányzik, valami már nem ugyanaz. Pedig nem olyan nehéz változni, változtatni! Nem kell hozzá más, csak egy-egy őszinte mosoly, egy igazi „Köszönöm!” vagy „Nincs mit!”, egy valóban érdeklődő „Mi a baj?”, egy kis kedveskedés, egy bájos apróság. És még ennyi!
