Szabadságok kiadása az évvégén - Ne ragadjon bent!
Az év vége kapcsán jellemző a kapkodás a munkaviszony vonatkozásában is. Sokszor előfordul, hogy a munkavállaló ekkor szembesül azzal, hogy az éves szabadságából még jó pár nap nem került kiadásra. A mostani cikkünkben a szabadság kiadásának szabályairól, valamint a következő évre történő átvitelének szabályairól teszünk említést.
A szabadság kiadásának szabályait a munkaviszonyokra vonatkoztatva a Munka Törvénykönyve rendezi. Ez a törvény határozza meg, hogy a munkavállalókat életkoruk alapján mekkora alap és pótszabadság illeti meg, illetve ha bizonyos körülmények fennállnak, akkor mekkora mértékű további pótszabadságra jogosultak például a gyermekek után.
A szabadság kiadásának is igen részletes szabályai vannak.
A szabadságot főszabály szerint - a munkavállaló meghallgatását követően a - a munkáltató adja ki. Tehát a szabadság kiadásának az időpontját is elsősorban a munkáltató határozza meg. Ugyanakkor a munkáltató évente 7 munkanapot, legfeljebb 2 részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ezt az igényét a munkavállalónak a szabadság megkezdését megelőzően legalább 15 nappal kell a munkáltató számára jelezni.
Ezek a formai előírások. A gyakorlatban sokszor rugalmasan történik a szabadság kiadása, de olyan is van, hogy a munkáltató nem kérdez, nem egyeztet, hanem előírja a munkavállaló számára, hogy mikor és mennyi szabadságot kell kivennie.
Ugyanakkor fontos előírás az általános szabályok alapján, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni és kivenni.
Mi van azonban abban az esetben, amennyiben az utolsó hónapban derül ki, hogy valakinek még bent ragadt szabadsága van?
A törvény erre az esetre is tartalmaz előírásokat.
Ha a munkaviszony október 1-ét követően kezdődött, akkor lehetőség van arra, hogy a munkakezdés évében esedékessé váló szabadságot a munkáltató a következő naptári év március 31. napjáig adja ki.
Az is előfordulhat, hogy a munkavállaló oldalán áll fenn olyan körülmény (például betegszabadságon vagy táppénzes állományban volt), mely miatt nem volt lehetőség a szabadság kiadására az esedékesség évében. Ebben az esetben a körülmény megszűnésétől számított 60 napon belül kell a szabadságot kiadni.
A fentieknek azonban a fordítottja is előfordul, azaz a munkáltatónál is felmerülhet olyan körülmény, mely miatt a szabadság kiadása nem lehetséges. Például a munkáltatónál kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő helyzet áll fent. Ilyenkor a munkáltató módosíthatja a szabadság kiadásának időpontját, de az is előfordulhat, hogy a munkáltató a szabadság megszakítására kötelezi a munkavállalót. Ez utóbbi esetben természetesen köteles megtéríteni a munkavállaló ezzel összefüggő kárát és költségeit. Ugyanakkor a súlyos gazdasági érdekre, okra hivatkozva az is lehetséges, hogy a munkáltató a kollektív szerződésben teszi lehetővé, hogy a szabadság egynegyedét az esedékességet követő év március 31. napjáig adja ki.
A felek között lehetséges olyan megállapodást is kötni az adott évre, hogy az alapszabadságon felül, az életkor után járó pótszabadságokat az esedékességet követő év végéig adja ki a munkáltató. Ez nem tipikus és nem is gyakori megállapodás, viszont ha ilyen van, akkor azt írásba kell foglalni.
Végezetül pedig érdemes még egy rendelkezésről beszélni. A törvény lehetővé teszi azt, hogy amennyiben a munkavállaló a szabadságot elkezdi az esedékesség évében kivenni és ez folyamatában átnyúlik a következő évre, akkor az ilyen szabadságot úgy kell tekinteni, hogy azt az esedékességének évében vette ki a munkavállaló. Egy feltétel szükséges még ehhez, mégpedig az, hogy az átnyúló napok száma az 5 munkanapot ne haladja meg.
Mivel lassan megkezdődnek a karácsonyi szabadságolások, ezért reméljük, hogy a fenti rendelkezések ismertetésével is hasznos információkról tájékoztathattuk Olvasóinkat.
Ezúton kívánunk Kellemes Ünnepeket!
dr. Burján Zsuzsanna
Forrás: DAS