Ne várakozz a dúsgazdag hercegre - válj független hercegnővé!
Pár napja beszélgettem egy pénzügyi szakértővel, aki nem mellesleg nő volt, és nagyon szerette a szakmáját. Érthetően és tisztán osztotta meg pénzügyi álláspontjainak egy részét, amelyek között kettő kiemelkedő helyet foglal(hat) el, éspedig: 1. a nőknek a mai társadalomban külön figyelmet kell szentelniük a pénzügyeikre, valamint 2. a gyerekeket már kisiskolás korban meg kellene ismertetni a financiális világgal.
Hazajöttem és a kezembe vettem a rég megvásárolt, ám még nem olvasott könyvet, amelyet Kim Kiyosaki írt (a híres Gazdag papa, szegény papa és számos érdekes, értékes és insiráló pénz, befektetés és gazdaság témájú könyv szerzője: Robert Kiyosaki felesége) kimondottan nők számára. A cím olyan elbűvölően „jövőfestő” és motiváló volt: Gazdag nő, hogy azonnal belelapoztam.
Már az ajánlással és a könyv elejére illesztett statisztikai adatok gondolkodásra késztető, ösztönző jelleggel bírnak (bizonyára nem véletlenül kerültek éppen erre a helyre, hiszen ezt követően lehetetlen nem-tovább olvasni a speciálisan nőknek készült munkát).
Amennyiben Te magad is azon nők közé tartozol, akik:
- nem kívánnak keserű pénzhiány-érzésekkel és hatalmas milegyenakövetkezőlépés-gomboccal a torkukban elaludni
- saját pénzügyeidnek egyéni kezelője akarsz lenni
- már nem ringatod magad abban a mesebeli gondolatban, hogy majd betoppan Hozzád a dúsgazdag herceged, aki ellát minden jóval (mert meglehet, hogy még nem toppant be az életedbe és belefáradtál várni rá, ám az sem kizárt, hogy szépen kilépett az életedből és már más ajtókon kopogtat…)
- nem félsz gondoskodni magadról, sőt ez a cél lebeg már régóta lelki szemeid előtt: a függetlenné válás (hogy legyen meg a legszükségesebb, plusz még egy kicsi megtakarítás).
Lássuk a minden esetben beszédes számokat:
- társadalmunk ötödik x-et is átlépett nőinek 47 százalékáról kijelenthető, hogy valamilyen okból kifolyólag egyedülállóan élnek
- sajnos az sem hagyható ki a pakliból, hogy a házasságok holtomiglan-holtodiglan ígérettel megpecsételt szövetségének fele válással végződik
- a válások következtében a nők gazdasági helyzete több mint 70 százalékkal megcsappan a korábbi életszínvonalhoz képest
- a szegénynek titulálható 4 egyén közül 3 nő…
- pedig ezeknek a nőknek a nagytöbbsége a házasság éveiben egyáltalán nem küzdött anyagi nehézségekkel és a sort folytathatnánk.
Kim a barátnőivel történő pénz témakörbe tartozó beszélgetéseket ecseteli, majd arról is szót ejt, hogy férje gazdag papájának tanácsait betartva el kezdett azon munkálkodni, hogy hogyan tudja dolgoztatni a pénzét a saját javára… Amikor felcsendült a „befektetés” szó, mindenkinek volt valamilyen véleménye. Kim többször hangsúlyozza, hogy nem is annyira a dúsgazdagságról van szó, és a nyugdíjas évek „semmitevő”, utazós, henyélős elképzeléséről, hanem a folyamatos tanulásról, a kreativitásról és nem utolsó sorban a függetlenségről, arról, hogy ne kelljen függnie senkitől. Nem a lottó főnyereményről álmodozott, nem is egy nagynéni vagy nagybácsi után akart pénzhez jutni, sem pedig házasság révén elérni céljait. Ő volt az, aki mindezért tett, tesz.
Kim szerint nagyon kockázatos, ha valaki nem tud anyagilag független lenni (főként egy nő életében olyan ez, mintha kockajátékos lenne Las Vegasban, és ahol igen nagy a tét… és főként a mai világban egy nőnek). Talán át kellene gondolnunk a pénzhez való viszonyunkat, hogy milyen gondolkodási formákat és kliséket hoztunk magunkkal szociális kódolások következtében. A pénz nem gazdagít, de… a fogához veri a garast… És vajon mi, magyar emberek miért „keressük” a pénzt? Miközben a franciák „nyerik”(gagner de l’argent), az angolok pedig „csinálják” (to make money)?
