Ne dőlj be az álhíreknek!
Az írott sajtóról mindig azt feltételezzük, hogy leírták, tehát igaz – pedig mióta világ a világ torzított igazságok és kőkemény hazugságok is napvilágot látnak. Ez pedig az internet megjelenése óta ellenőrizhetetlenné vált és csúcsokat dönt. Honnan tudhatjuk, hogy a hír igaz vagy egy átverés részesei vagyunk?
Míg régebben a ferdítések, adott nézőpontnak megfelelő torzítások jóval gyakoribbak és népszerűbbek voltak a totális hazugságoknál, idővel kiegyenlítődött ez az arány. Ma már ember legyen a talpán, aki eltudja dönteni, hogy egy olvasott hír, kutatás, cikk valóban igaz-e. Ha pedig bebizonyosodni látszik, hogy az alapja valóság, attól még a részletek és a körülmények is lehetnek a fantázia szüleményei…
Az úgynevezett hoax-ok, azaz álhírek, „városi pletykák” egyik legnagyobb felületévé a nyomtatott bulvár vált, majd a technika fejlődésével az internet melegágya lett a szenzáció hajhász kamu híreknek minden témában.
Egy bolond százat csinál
Ez a közhely sajnos ide is igaz. Az álhírek megosztása kiírthatatlan a közösségi portálokról. Azt gondolhatnánk, hogy nem rendelkezik túl nagy intelligenciával, aki vadul oszt meg mindenféle fals információt, de ne legyünk ebben biztosak. Legtöbbször a megosztó személy nem kételkedik, egyszerűen azért nem néz utána a cikk valóságalapjának, mert úgy szocializálódott, hogy ami le van írva, az úgy is van. (Ugyanígy a tévével.) Fel sem merül benne, hogy az internetre bárki, bármit, ellenőrzés és gyakorlatilag következmény nélkül feltölthet. Olykor pedig egészen megtévesztő egy-egy információ. Ilyenkor segítségünkre lehet néhány egyszerű módszer az ellenőrzéshez.
Ne hagyd magad átverni!
Abban nem lehetünk mindig 100%-ig biztosak, hogy egy interneten keringő történet vagy hír igaz-e, de rendelkezésre áll néhány praktikus módszer, hogy kiszűrjük a biztos hazugságokat. Gyanakodjunk, ha a figyelemfelkeltő, hosszabb címet a hozzá kapcsolódó cikk nem támasztja alá. Legyen gyanús, ha megosztásra, like-olásra buzdító tartalommal szembesülünk, és ha nincs, vagy nem megbízható a forrásmegjelölés. Például egy olvasói levél, vagy egy közösségi oldalon talált poszt, nem számít hiteles forrásnak, ha más tények, források nem támasztják alá.
Első körben érdemes az olvasott hír egy-két kulcsszavát beírnunk a keresőbe; a találatokból gyorsan körvonalazódik a valóság. De vannak olyan weboldalak, amiket alapvetően érdemes kerülnünk, mert egy szó sem igaz a megosztott történeteikből. Ezen oldalak egyre bővülő köréről jó gyűjtést találhatunk például a HVG cikkében. A fordított képkeresés módszerével is kikerülhetünk egy két sajtó-szakadékot: a tineye.com- weboldalon két kattintással ellenőrizhetjük, valóban ott és arról készült-e a kép, akiről és amiről állítják!
„Miért csinálna bárki kamu híreket? Ki hazudna egy családi tragédiáról?”
Egyrészt ezek a weboldalak a nézettséggel óriási pénzeket lapátolnak össze a hirdetőiktől és hatalmas hazugságra alapozott marketinget építenek nem működő, módszerek, termékek, eladni kívánt portékák köré.
Másrészt remek felületet biztosítanak a személyes adatok ellopásához, a vírusok terjesztéséhez is.
Bill Gates nem ajándékozza el a vagyonát, a hímtagod nem nő meg varázsszerektől, a beteg kelet-magyarországi kisfiú, akinek az imént utaltál, hogy segíts, lehet egy random ukrán óvodás hét évvel ez előttről.
Mert poén…
Nem minden honlap (azért a legtöbb igen) használja rosszra az álhíreket. Van néhány olyan oldal, akik a régi, tv-ben is ismert műsorokhoz hasonlóan, humoros kacsákkal kívánják szórakoztatni a közönségüket, de ezt egyértelművé is teszik. Ezeket szórakoztató lehet olvasgatni, de bánjunk velük óvatosan. Megosztáskor tegyük egyértelművé, hogy nem valós információkról van szó, így senkit nem versz át és téged sem néznek madárnak!
Ne feledd! Manapság, amit valaki leír, - még ha hivatalos köntösbe bújtatva is - az még nem feltétlenül tény.
