Működőképes lehet ma is a poliamoria (többszerelműség)?
Nem szükséges társadalomkutató szakembernek lennünk ahhoz, hogy elmondhassuk: jelen társadalmunk túlnyomó többsége a monogám kapcsolatok, illetve együttélési forma mellett teszi le a voksát. Ezt az egypartnerségű párkapcsolati modellt támogatja, érvényesíti normáival, társadalmi berendezettségével – így pl. vagyon- és öröklési törvényekkel stb. Egy szellemes poliamoria-hívő mindehhez jelentékenyen hozzáfűzhetné, akár azt is, hogy „valóban igaz… legalábbis papíron.”
A helyzet azonban nem ad okot sem a jelenséggel szembeni türelmetlenségre, sem pedig a szörnyülködésre, hiszen a poliamoria (azaz a többszerelműség) a legkevésbé sem tartozik modern korunk újszerűségei közé, lévén, hogy már a múltban is léteztek – néhány kultúrában pedig még ma is léteznek – erre példák. Mi több, olyan esetek is, melyeket a közösségek elfogadtak.
Lássuk azonban, hogy mit mond erről a poliamoria egyik jeles szóvivője, Leon Feingold – TEDx-előadó, profi sportoló, ügyvéd és író, aki már számos talkshow és cikk keretében véleményezte a többszerelműség filozófiájának és életszemléletének modern mibenlétét. Feingold álláspontja szerint a poliamoria sokkal több kapcsolati stílusnál, leginkább egy irányzatnak tekinthető.
Egy a The Cut-nak adott interjúban feltették az egyébként magas IQ-val rendelkező Leon Feingoldnak azt a kérdést, hogy szerinte mindez befolyásolja-e azt, hogy folyamatos kihívásoknak teszi ki magát; illetve állhat-e az általa hirdetett poliamoria hátterében? „Kétségtelenül igen” – hangzott Feingold határozott válasza. Bár hozzáfűzte azt is, hogy a magas intelligenciaszint nem feltétlenül, és nem egyértelműen vonja magával a sikert. Ha valaki az átlagnál pallérozottabb elmével rendelkezik, tapasztalhatja, hogy az agya gyorsabban működik, jobban és pontosabban felismeri a mintákat, sikeresebben meglátja az összefüggéseket, és hatékonyabban következtet. Azt is elárulta, hogy az unalom az ellensége; és lételeme, hogy egyszerre több dolgot is csináljon – többfeladatosnak tekinti magát.
A poliamoria is szerves része az életének. Elárulta, hogy kezdetben egy héten akár hét különböző lánnyal is randevúzott – nem dicsekvésképpen, hanem mert több ingerben lehetett része, több személyiségtípussal és érdeklődési körrel is együtt tudott rezdülni, és egy sor intellektuális és társadalmi igényt egyszerre ki tudott elégíteni, mindez pedig felvillanyozta.
Az ókori mezopotámiai és asszír civilizációban a poliamoriat gyakorlók esete nem számított elenyészőnek, hiszen mind az uralkodók, mind pedig a nép körében gyakran előfordult. Bár kétségtelenül hozzá kell fűznünk azt is, hogy ezeken a helyeken is a monogámiát fogadták el uralkodó társadalmi normának. Továbbá a poligámia (olyan házassági forma, melyben egy férj több feleséget tudhat maga mellett) nem minden esetben járt kéz a kézben a poliamoriaval. II. Phillipposz (avagy II. Fülöp) makedón királynak nyolc felesége volt, III. Dareiosz perzsa uralkodónak pedig feleségei mellett több mint háromszáz ágyasa. Ez mégsem, avagy nem minden esetben jelentette azt, hogy mindegyikük irányában szerelmet is érzett. Előfordult ugyanis, hogy ezek az „előírások” a közösség fennmaradását, termelékenységét, jólétét biztosították.
Nem csak a férfiak, hanem a nők számára léteztek ilyen jellegű előírások. Az első történetíró, a görög Hérodotosz is említést tesz arról, hogy minden nőnek legalább egyszer életében kötelessége volt elmennie – közösségi, nem pedig önös érdekeket szolgálva – Ishtar istennő templomába, hogy ott lefeküdjön egy arra járó idegennel.
Egyiptomban sem bélyegezték meg azokat a férfiakat, akik több nőt vettek feleségül – amennyiben a pénztárcájuk mindezt lehetővé tette. A zömében muszlim vallású országokban még napjainkban sem ritka, hogy egy férfi akár több feleséget is vesz magának.
Természetesen a több téren is toleráns ókori görögök körében sem volt megvetendő, ha (főként) a férfiak úgymond több vasat is tartottak a tűzben.
