Mitől nő a nő? Küldetés 2016-ra!
Van egy küldetésem 2016-ra, amit már most elkezdenék. Elhatároztam, hogy feltérképezem a „NŐ” fogalmát, a nőiség, a nőiesség, a női szerepek mikéntjét és változását. Mert azt mondják, hogy változtak. De vajon tényleg változtak? Vagy ott mélyen még mindig azt a „sémát” követnénk, amit „belénk kódoltak”.
Azért használok ennyi idézőjelet, mert nem szeretnék senkit sem megsérteni a hitében, és bár lehet, hogy érinteni fogok vallási dolgokat, nem vallási szemszögből szeretném megközelíteni a témát, főként nem egy vallás nézőpontjából. Meglehet, az első anekdotám pontosan a Bibliához kapcsolódik, és remek kiindulási alapot nyújt.
”A nő egy alsóbbrendű lény” - 2015-ben vajon ki mer ilyet állítani hangosan egy nő társaságában?
Nyáron segédkeztem egy nagyon kedves férfinak, aki Amerikából jött hozzánk, és a Bibliáról szeretett volna beszélgetni, kérdésekre válaszolni, és megtanítani az embereknek, hogy hogyan éljenek a Biblia tanítása szerint. Eléggé hittérítősnek hangzik a dolog, de higgyétek el, nem erről van szó, többek között azért sem, mert Lee – így hívják – semmilyen felekezethez nem tartozik, és teljesen ingyen tartja az óráit, fizetését az amerikai államtól kapja; mint egy prédikátor, utazgat a világban. A Bibliát tanítja olyan embereknek, akiket ez érdekel. Bevallom, én nem tartoztam közéjük, én csak Lee-t tanítottam magyarul. Aztán egyszer megkért, hogy segítsek tolmácsolni, mert a tolmácsa elutazott nyaralni, és a magyar nyelvből még nincs olyan szinten, hogy a Bibliáról beszélgessen. Pár alkalomról volt csak szó, így segítettem neki.
Egy roma családhoz mentünk, ahol a férfi megpróbált a Biblia szerint élni, mivel az élete egy ponton kisiklott, és a szent könyv segített neki, hogy helyre jöjjön. Vele és gyermekeivel beszélgetett Lee a Bibliáról, az én tolmácsolásomban. A harmadik alkalommal egy olyan téma került a terítékre, ami engem nagyon mélyen érintett. Az eredeti kérdésben inkább el sem merülnék, mivel már így is túl hosszú lett a bevezető. A lényeg, hogy László – nevezzük így – szájából elhangzott egy mondat, ami miatt én gyakorlatilag sírva fakadtam. Így szólt: „A nők soha nem lesznek egy szinten a férfival. A nők azért vannak, hogy a férfiakat szolgálják. A nők alsóbbrendű lények.” Mindezt olyan szilárd meggyőződéssel és kevélységgel, hogy szinte megijedtem tőle.
Én néztem rá, kicsordult a könnyem, aztán Lee-re néztem, aki csak félig értette, hogy miről van szó, úgyhogy még le is kellett neki fordítanom ezeket a mondatokat, amelyekkel nagyon nem értek egyet... Természetesen ő sem osztotta László véleményét, de higadt maradt. Elmagyarázta, hogy a nők a férfiak segítői, és nem szolgái, teljesen más a feladatuk, mint a férfiaknak, de attól még egyenlőek velük. Mivel László látta, hogy a véleményével problémám van, így nem feszegette a témát, és én is megnyugodtam, sőt az óra végén még bocsánatot is kért. Lee a kocsiban vigasztalt azzal, hogy ez a nézet nem a Bibliából származik, hanem a roma kultúrából, és ezt mi megváltoztatni nem fogjuk. Legalábbis László és családja esetében biztosan nem.
A Biblia szerint a nő a férfi segítője
El is felejtettem az egész történetet, de most, hogy a női szerepeket kutatom, azonnal beugrott ez a kis közjáték, és egy dolgot már tanultam is belőle. A Biblia szerint a nők a férfiak segítői, ezzel sem alá, sem fölé nem rendeli őket, hanem közvetlenül mellé helyezi. Társként. A két fél egymástól kölcsönösen függ, és mindegyiknek megvan a saját szerepe – legalábbis a Biblia szerint. Közben kapjuk az ellenszérumot mindenhonnan: „Ez megváltozott.” A szerepek ma teljesen összemosódnak, átalakulnak, sőt, néha még fel is cserélődnek. Gyakran előfordul, hogy nem a másik mellé, hanem alá vagy fölé helyezzük magunkat.
Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de ebből rengeteg probléma adódhat, és adódik is. Naponta találkozhatunk boldogtalan emberekkel... Hiszen, ha az eredeti szerepek tényleg belénk vannak kódolva (vegyük a példa és az egyszerűség kedvéért testi adottságainkat: petefészek, méh, tejmirigyek), és ezzel ellentétesen próbálunk élni, vagy megkérdőjelezzük női szerepünket, például a gyerekvállalásról, akkor abból nehéz teljes értékű, boldog életet kicsikarni. Persze, nem mindenkinek kötelező gyereket szülnie... De ha magának sem vallja be, hogy igazából ő szeretne? Sőt, hogy teljes mértékben meggyőzze magát erről, még azt is mondogatja, hogy „Csak azért mert nő vagyok, nem kell gyereket szülnöm.” Valóban nem KELL. Szabadakart meg minden. De vajon az a nő tényleg NEM AKAR? És ez csak egy a sok klasszikus kérdés közül, ami a témával kapcsolatban felmerült bennem.
A modern segítő
Térjünk vissza arra, hogy a nő a férfi segítőjének „teremtetett”. Hogyan képzeli el ezt a mai modern nő, az egyszerűség kedvéért a saját példámon keresztül.
Úgy gondolom, hogy én a férjem segítője vagyok, és ő az én segítőm. Ketten együtt oldjuk meg a hétköznapi feladatokat és problémákat. Mindketten dolgozunk, mert ez szükséges a boldogulásunkhoz. Tiszteljük egymást. Ketten, egyenlő arányban osztozunk a terheken és a javakon is. No, ez egy hamis mondat. Amikor házimunkára kerül a sor, valahogy mindig aránytalannak érzem a feladatmegosztást, ugyanakkor soha nem kell felcipelnem a negyedik emeletre a bevásárlást, és a laptopom vagy telefonom vagy az autónk karbantartásával sem kell foglalkoznom. Ha ezeket is a terhek viseléséhez adom, akkor már ki tudok egyezni azzal, hogy majdnem egyenlő. :)
De ez csak az anyagi és fizikai oldal, a lelki rész ennél jóval nehezebb, ám ezekből táplálkozik. Ha ugyanis itt valamelyik fél huzamosabb ideig többet ad, mint a másik, akkor a kapcsolat egyenlőtlenné válik, és ez problémákat, veszekedéseket generálhat, amely megtépázhatja a párkapcsolatot vagy házasságot. Ha a nő nem dolgozik, hanem gyerekeket nevel, aránytalanul nagy függőségbe kerülhet a férfitól. Ha ő dolgozik és a férfi munkanélküli, vagy esetleg többet keres, földbe döngölheti a párja férfiasságát azzal, hogy ő lett a családfenntartó. Hihetetlen, de a mai világban tényleg olyan egyenlő segítői kell, hogy legyünk egymásnak ezeken a területeken, hogy senki ne kerüljön teljesen kiszolgáltatott helyzetbe, és senki ne kerüljön a másik fölé. Ennek az egyensúlynak a megtalálása és megtartása rendkívül nehéz, de létfontosságú. Mivel mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából (pénzkeresés és háztartás), ezért talán még nehezebb az eredeti női és férfi szerepeket is megőrizni, és betölteni. Szóval igen, a női szerepek változtak, kibővültek, de a férfi szerepkörök is. Erről részletesen egy következő írásban olvashattok.
Írta: kábé
