Mindennapi pénzügyeink és aggodalmaink
A pénzzel kapcsolatos szorongás a legtöbbek számára ismerős, hiszen ma kis túlzással elmondhatjuk: minden e körül a csere- és fizetőeszköz körül forog. Ettől válik függővé az élethelyzetünk, életminőségünk, egzisztenciánk, jól(l)étünk. Eleve a pénzhez való hozzáállásunk, az erről való gondolkodásunk kultúrafüggő. Ez utóbbi alátámasztására elegendő, ha felidézzük a mára klasszikussá formálódott meglátást, mely szerint: az angolok „csinálják”, a franciák „nyerik”, a magyarok pedig „keresik” a pénzt. Min változtathatunk?
Minden egyén természetes alapigénye, hogy emberhez méltó körülmények és feltételek között élje az életét. Ehhez pedig ma már - erőteljesebben és látványosabban, mint korábban - elengedhetetlen az optimális anyagi helyzet biztosítása. Ez a valójában „csupán” bizalmi egyezményen alapuló, „mindössze” jelképes (hitelpénz) értékkel bíró eszköz szolgál arra, hogy a javak és szolgáltatások vásárlásával mindenki legalább alapvetően kielégíthesse a szükségleteit és igényeit. Ugyanakkor az anyagi mibenléten túl olyan identitásterületekre is hatással van, mint az önbecsülés és önfejlesztés. Szorosan egybefonódik a kötelezettség- és felelősségvállalással (pl. család, gyermekek taníttatása, számlák és adósságok kifizetése, az öngondoskodás - befektetések és megtakarítások révén stb.)
A kimutatások szerint a pénzügyek miatti aggódás a leggyakoribb nyugtalanság előidéző, mely „mellékhatásai” akár a rossz alvásban és a depresszióban is formát ölthetnek. Újszerű aggódás is képbe lépett, melya különböző pénzintézetek biztonságát kérdőjelezi meg (lásd például a bankcsődtől, illetve a digitális tolvajlásoktól való félelmet).
John Armstrong felteszi a tömegeket megmozgató kérdést, mely szerint: hogyan lehet kevesebbet aggódni a pénz miatt? Armstrong szerint az aggályok sokkal többet elárulnak az aggódó személyről, mint a környezetéről, mert inkább arról szólnak, hogy mi zajlik a fejben, semmint arról, hogy mennyi pénz van éppen a bankszámlán.
Éppen azért az író szerint teljesen másként kell megközelíteni a pénzzel kapcsolatos aggályainkat, mint a pénzügyi problémáinkat. A pénzzel kapcsolatos aggályokat négy kategóriába sorolta: 1. Pénz nélkül az életem csupa kínlódás és zűrzavar. 2. Kénytelen leszek életem javát annak szentelni, hogy elegendő pénzt keressek. 3. Lemaradok a vágyott és jó dolgokról. 4. A pénz olyan, mint egy vírus. Annak érdekében, hogy ezekkel a financiális aggodalmakkal valamit kezdeni is tudjunk, először meg kell értenünk azokat. Konkrét válaszaink kell legyenek arra, hogy például: Mennyi pénzre van szükségünk? Ezt nem lehet lerendezni azzal a válasszal, hogy: „Amennyire csak lehet.” Tudnunk kell, hogy: mik a valós céljaink (otthonteremtés, önfejlesztés stb.), hogy - a pénzen túl - mi fontos ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, illetve mit ad mindehhez a pénz (mint eszköz)?
Tanítómesterünkké léphet elő az irigység is
Mit kezdhetünk ezzel az égető érzéssel? Armstrong szerint először is vegyük komolyan. Például lapozgatunk egy magazint, ahol sikeres emberek beszélnek az életükről, akkor az irigység etetése helyett, nézzük meg: miről is szól valójában?
Nem sikerrecept, csak mentális „rendrakás”
Tegyünk különbséget szükségletek és vágyak között. E kettő közötti különbség pszichológiai természetű, ami a legjobb énünk keresésével függ össze. Mindkét kategórián belül vannak alacsony (alapvető, túléléshez szükséges), közepes (kapcsolati és közösségi) és magasabb rendű (nemes, belülről fakadó) fokozatok.
Míg a vágy célja elsősorban az élvezet, addig a jó élet célja az, hogy pozitív dolgokat teremtsünk. Ezért talán az sem róható a véletlen számlájára, hogy nem valósul meg minden vágyunk. Meglehet, hogy ezáltal - bármilyen ellentmondásosnak is fest - többet veszítenénk, mint amennyit nyernénk. Megfosztana bennünket az értékes célok eléréséhez szükséges kitartástól, kreativitástól, összpontosítástól, elkötelezettségtől, türelemről, és az önfeláldozástól.
