Miért önkéntesked(j)ünk?
A Team Stage csapata nemrégiben kíváncsi lett arra, hogy manapság mennyire tekinthetjük magunkat jótékonykodónak, segítőkésznek? Ezért tett egy kis adatgyűjtő-elemző kitekintést a karitatív tevékenységek kifürkészése érdekében.
Ebből kiderült, hogy eddig 2023-ban, globális szinten valamivel több mint 1 milliárd ember végez előszeretettel valamilyen önkéntes munkát. A nők, a 35 és 44 év közöttiek, valamint a baby boomerek generációja nagyobb valószínűséggel vesznek részt ilyen jellegű tevékenységekben. Munkájuk értékesebb, mint azt elsőre gondolnánk, és mindaz, amit végeznek felér majd 110 millió teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló által elvégzett feladattal. Ugyanakkor 15%-a azon személyek aránya, akik nem valamilyen nonprofit szervezet vagy intézmény keretén belül nyilvánulnak meg, ugyancsak együttműködnek az éhezés és hajléktalanság csökkentése érdekében.
A segíteni akarók által legsűrűbben „célba vett” helyeknek a tan- és egészségügyi intézmények, a börtönök, az idősotthonok, valamint az állatmenhelyek bizonyulnak. A motivációk mögött általában személyes meggyőződések, vallási és társadalmi okok vannak. Leggyakrabban adomány- és élelmiszergyűjtésre, ételkészítésre és kiosztásra, korrepetálásra, és általános munkavégzésre fordítják a karitatív időt. A digitális kornak köszönhetően pedig már online módon is lehetőség nyílik arra, hogy segítsünk a rászorulókon. E téren Ausztrália és Új-Zéland toplistás helyen szerepel (64%).
Az önkénteskedés megerősíti az ember társas lény mibenlétének tényét; általa bizonyosság nyerhető az adni jobb, mint kapni meglátás igazvoltáról; és az úgy bánjunk embertársainkkal, ahogyan mi szeretnénk, hogy bánjanak velünk magától értetődő erkölcsi irányvonallá emelhető.
Ugyanakkor arra is érdemes figyelni, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Hogy mire gondolunk pontosan? Példának okáért az ezekkel az akciókkal való folyamatos előhozakodás, hivalkodás, tolakodó önfényezés. Ezt figyelembe véve talán nem túlzás különbséget tenni tiszta és önös érdekeket kielégítő önkénteskedés között.
Az önkénteskedésnek ugyanakkor számtalan pozitív oda-visszahatása lehet:
olyan emberekkel találkozhatunk, köthetünk barátságokat, akik a miénkhez hasonló (élet)szemlélettel és érdeklődési körrel rendelkeznek
noha az önkénteskedés terén leginkább az adás kerül fókuszba, mégis egy sor megfizethetetlen mentális ajándékot kaphatunk cserébe (pl. csökken a szorongás és depresszió; nő az önbizalom, az elkötelezettség, az elégedettség és öröm)
aktív részesei lehetünk a világ, ám legalábbis a közvetlen környezetünk jobbá, segítőkészebbé, együttműködőbbé formálásában – lévén, hogy a jó példa ragadós
fejleszti a szociális és kapcsolati készségeinket
betekintést nyerhetünk olyan karrierterületekre, melyek akár egy új szakma elsajátítására ösztönözhetnek bennünket
ha rendszeresen végezzük, egészen bizonyos, hogy úgymond rákapunk az ízére, és egy idő után azt fogjuk tapasztalni, hogy munka utáni végzése során sem érzünk fáradtságot – sőt, energizáló hatással van ránk.
A lehetőségek tárháza pedig igen széles, hiszen ki-ki eldöntheti, hogy milyen terület illeszkedik leginkább a személyiségéhez, beállítottságához, érdeklődéséhez. E tekintetben az önkéntes eldöntheti, hogy gyerekekkel vagy idősekkel; állatokkal; távolról vagy helyben; egyedül vagy csapatban, illetve milyen időközönként tudna vállalni önkéntes munkát.
