Gyökeresen átalakítja a városiasodás az élőhelyeket magyar kutatók vizsgálata szerint
Gyökeresen átalakítja a városiasodás az élőhelyeket - derül ki abból a kutatásból, amelyet az ELKH Ökológiai Kutatóközpont, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a dániai Aarhus Egyetem munkatársai végeztek.
A kutatók a metaanalízis statisztikai módszerének segítségével 103 urbanizációs tanulmányt elemeztek a világ minden tájáról a városiasodás talajfaunára gyakorolt hatásának megértése céljából.
Az eredményeket bemutató publikáció a Science of the Total Environment nemzetközi tudományos folyóiratban jelent meg. A kutatók az éghajlati viszonyok függvényében vizsgálták a talajállatok fajgazdagságának változását és az egyedszámok alakulását. Azt találták, hogy az erőteljesebb talajtömörödésre érzékeny és általánosságban is nehezebben terjedő talajállatcsoportok, így a giliszták, a csigák és az ugróvillások fajgazdagságát negatívan, míg az ászkák, az ezerlábúak és a százlábúak mozgékony, jól alkalmazkodó csoportjainak az egyedszámát előnyösen befolyásolja az urbanizáció.
A talajállatok egyedszámára általánosságban szárazabb éghajlaton a sok locsolás következtében kedvezően hat a városiasodás, nedves éghajlaton ugyanakkor az intenzívebb párolgás és a gyorsabban elfolyó csapadék miatt kialakuló szárazabb városi környezet csökkenti az egyedszámokat.
A városiasodás, vagyis a városok területének és népességének növekedése gyökeresen átalakítja az élőhelyeket. A talajt lerontják vagy kicserélik, idegenhonos növényekkel telepítik be, sokszor és nagy területen aszfalttal, betonnal és épületekkel fedik le, illetve sok helyen az év minden szakában élénk zöld pázsitot tartanak fenn. Ezek az átalakítások több állatcsoport élőhelyét is veszélyeztetik vagy megszüntethetik - hangsúlyozzák a kutatók.
Az egyedszámok esetében arra derült fény, hogy a városiasodás kedvezett az ászkák, az ezerlábúak és a százlábúak csoportjának, mivel ezek mozgékony csoportok, táplálkozásukat tekintve pedig nem válogatósak, így könnyen boldogulnak a városi környezetben. Az éghajlati viszonyokat is számításba véve azonban kiderült, hogy a fenti megállapítás csak akkor igaz az egyedszámokra, ha a vizsgált városban alacsonyabb az éves csapadékmennyiség, nedves éghajlaton az urbanizáció csökkenti az egyedszámokat.
A kutatók emiatt azt javasolják, hogy a városi zöldterületeket lehetőleg úgy kezeljék, hogy azok a várost körülvevő természetes környezethez hasonlóak legyenek, ahelyett hogy túllocsolással, vagy túl sok lefedett területtel idegen környezetet teremtenének a talajfaunának.
A talajállatok egyébként számos szolgáltatást nyújtanak az embernek, a giliszták például úgynevezett ökoszisztéma-mérnökök, amelyek nagyban képesek átalakítani a környezetüket a talaj intenzív átkeverésével. Hektáronként akár több ezer kilométernyi járatot hoznak létre, így segítik a víz bejutását a talajba, fellazítják azt, és hozzájárulnak a humuszképződéshez is.
A kutatók megállapították, hogy a giliszták, a csigák és az ugróvillások fajgazdagsága lecsökkent a külvárosi és vidéki területekhez képest a városokban, ott ugyanis több a lefedett terület, és kevesebb a természetes zöldfelület.
Forrás: MTI
