Fiatal apáca szervezte meg „halálosan” ravasz szökését egy kolostorból
Marco Margaritoff az All That’s Interesting írója, alig pár napja közölt egy maga nemében rendkívülinek számító hírt, melynek témája egy középkori apáca kolostori szökése volt. Ráadásul nem is ilyen-amolyan légből kapott módon, hanem kacifántos megtervezettséggel, bravúrral és némi (így utólag, főképpen nekünk, 21. századi olvasóknak) pikáns utóhumorral megfűszerezve.
A középkorban nem (sem?) volt könnyű nőnek lenni, hiszen a mélyen vallásos atmoszférájú, „sötét” jelzővel (talán nem ok nélkül…) ellátott korban a gyengébbik nemről úgy vélekedtek egyházi (és nem csak…) közegekben, hogy eredendően bűnhordozó lény, hiszen Éva lányairól van szó. Bár később enyhülni látszott ez a fajta vélekedés, mégis számos (később szentként nyilvántartott) gondolkodó előszeretettel hirdette a nő gonoszságát, elvetemültségét, rosszra hajló természetét.
A lányok nem/nem minden esetben vonultak önszántukból egy-egy kolostor falai közé, gyakran a család akarata volt mindez, amelynek az igen fiatal nők (már 14 éves lányok is) ellenszegülés nélkül eleget tettek (nem volt sok választásuk).
Joan a York-i „rebellis” apáca
Joan fiatal nőként került a York-i Clement’s Nunnery falai közé, hogy élete hátralévő éveire a világtól elvonultan éljen. Ám minden jel arra utal, hogy Joan ezzel a „holtomiglan a kolostorban” elgondolással nem tudott megbékélni, ezért egy igen szokatlan, ugyanakkor leleményes tervet eszelt ki, hogy megszabadulhasson a szentéletűség ezen változatának gyakorlásától.
A kolostori nyilvántartásban erről az eseményről úgy számolnak be, hogy a fiatal lány „szándékos félrevezetéssel” és „gyalázatos módon” halálos betegséget színlelt, eljátszotta saját halálát, majd az előre (saját testi adottságaihoz igen hasonlatos) elkészített bábut elhelyezte a rend halottai számára fenntartott „szent helyen” (a temetőben). Ezt követően Joan fogta magát és otthagyta a St. Clement’s-i életet, hogy innen 30 mérföldnyire, Beverley városában, kezdjen egy reményteljesebbet.
A szerzetes(nő)i élet követelte világi hívságokról való lemondás és a teljes elköteleződés a kolostori élet mellett nem lehetett könnyű életfeladat egy fiatal lány számára. Az eset különlegessége Joan elszánt és sajátságos „védekezése” a zárdai élettel szemben, amelyet abban a korban lázadásnak minősítettek.
A York Egyetem archivátorai nemrégiben bukkantak rá erre a kivételes esetre, amely történet kibontásához a York-i érsekség 16 nyilvántartását vették igénybe forrás gyanánt.
A Joan nevű apáca története igen leleményes, frappáns, hiszen olyannyira ki akart szabadulni rendházi fogságából, hogy mindehhez még az agyafúrt „átveréstől” sem tartotta távol magát. A terv végrehajtásához (a kor szigorú körülményei között) nem kevés találékonyságra, kreativitásra, némi ravaszságra és egy nagy adag bátorságra is szükség volt.
