Éljenek az Édesanyák! – Anyák napi gondolatok
Életem első olyan Anyák napi ünnepe a mai, amikor már nem csak én köszönöm meg az életemet az én Édesanyámnak, hanem egy kicsit már látom, milyen lesz a másik oldal. Milyen lesz, ha valaki óriási csokorral a kezében és még nagyobb örömmel a szívében rohan felém és súgja a fülembe: „Anya, szeretlek!”
Anyák napja Persze, nagy valószínűséggel idén még orgona vagy egyéb meglepetés helyett egy jól irányzott pörgőrúgással, vesére vagy gyomorra célzott könyökléssel jelzi odabentről valaki, hogy mennyire szeret engem ma is.:-) De ez így van jól, és a mai napon nem is kívánhatnék szebbet.
Furcsa érzés ez, mert jó ideig azt hittem, már-már féltem tőle, hogy bennem nem támadnak majd fel azok a bizonyos anyai ösztönök. Nem tudtam elképzelni, hogy majd széles mosollyal az arcomon beszélek a pocakomhoz, és mesélek valakinek a világról, kérdezem meg tőle, milyen volt a napja, vagy mit csinál (ha mondjuk úgy érzem, hogy éppen a pörgőrúgásokat vagy a könyöklést gyakorolja odabent:-)) és szinte könnyes szemmel mondom el neki minden nap, hogy mennyire várjuk.:-)
Ahogy azt sem tudtam elképzelni, hogy egyszer majd ezt érzem, de valamiért biztos vagyok benne, talán életemben szintén először, hogy valaki, vagyis Ő, odabent, önzetlenül, feltételek nélkül szeret engem. És minden egyes mozdulatával, minden apró vagy nagyobb rúgásával, az összes akrobatikus mozdulatával, „táncmutatványával”, amit a pocakomban művel, ezt bizonyítja nekem.
És nem, valójában még azt sem látom magam előtt kristálytisztán, milyen lesz 1 év múlva, amikor valaki idekintről köszönt meg ezen a szép ünnepen, de remélem, minden egyes boldog vagy kevésbé boldog, örömteli vagy alváshiánytól átitatott percét élvezni fogom.:-)
Boldog Anyák napját minden Édesanyának!
