Éljen Május 1-je! De miért is?
Idén leginkább azért, mert hosszú hétvégével örvendeztet meg minket. Úgy általában azért, mert aznap nem kell dolgozni, mehet a henyélés, meg a ringlispíl, a vattacukor és a szivárványos nyalóka. Meg, mert „Kaptam májusfát!”. Mert süt a nap és (ha tényleg süt) nyitnak a strandok, mindjárt itt a nyár. De főleg azért, mert mindenkinek van egy kedves emléke, ami május első napjához köthető.
Kezdetben volt a májusfa
A május 1-jéhez magyar nyelvterületen elsőként egy romantikusnak és mókásnak nevezhető szokás, a májusfa (kivágott sudár, kérgétől megtisztított, tetején lombos fa, vagy virágzó, zöld ágak, gallyak) állítása volt köthető. Romantikus, hiszen általában a szerelmes legények „tették” kiválasztottuk háza elé. Mókás, hiszen a májusfának valót az ifjú a barátaival együtt kereste meg, amely – mint tudjuk – nehéz feladat, száraz torokkal nem kivitelezhető.
A májusfát és a zöld ágakat a termékenység, a tavasz, a természet megújulásának szimbólumaként is számon tartották. Keresztény eredete a következő: Szent Fülöphöz és Szent Jakabhoz térítő útjuk során szegődött egy szűz hajadon, Valburga, kinek tevékenységét a pogányok rossz szemmel nézték. Hogy elűzze a gúnyolódókat, vándorbotját a földbe szúrta, eléje térdelt és imádkozott. A bot pedig néhány óra múlva kizöldült.
Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás
No, ezt a XIX. századi Nagy-Britanniában és gyarmatain sem így gondolták, hiszen nem volt ritka a 10, sőt 16 órás műszak sem. 1817-ben Robert Owen, gyártulajdonos tette közzé ezzel kapcsolatosan a munkások követeléseit, ám ennek akkor még nem volt foganatja. 30 évvel később jutottak el odáig, hogy a nők és a gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták, majd 1856. április 21-éig újra semmi. Ekkor az auszráliai Melbourne-ben munkások menete indult az Egyetemtől a Parlamentig a 8 órás munkaidőt követelve - ők sikerrel jártak. 1886. május 1-jén chicagói munkás szakszervezetek szintén ezért szerveztek felvonulást, mely május 4-én véres összecsapásba torkollott.
Alig 3 évvel ezután, a párizsi II. Internacionálé döntése szerint a 4. évfordulón (1890. május 1.) minden szakszervezet és munkásszerveződés vonuljon föl a 8 órás munkaidőért, vagy szolidaritásból. Rá 2 évre május 1. az USA-ban is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe” lett, majd 1904-től, az amszterdami kongresszust követően "a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol..."
A munkások ünnepe, később a munka ünnepe (jobban passzolva az akkori rezsimhez) szép lassan nemzetközivé lett, először a Szovjetunióban, majd a keleti blokk országaiban terjedt el. Magyarországon már 1890-től létezik e jeles nap.
Sör és virsli
A párt által ellenőrzött szórakozási lehetőségnek, a Majálisoknak elengedhetetlen kelléke volt a sör meg a virsli. Sör, mert a bor a parasztoké, földművelőké volt. A „folyékony kenyér” viszont, a virslivel együtt az iparban dolgozó munkásoké, akik azt megteremtik, vagyis előállítják. Sőt, a sör a két világháború között a tehetős rétegek itala volt, majd később, pártráhatásra, az alacsonyabb társadalmi osztályok is hozzájutottak - a sárga nedű mellett így mindenki egy kicsit úrnak érezhette magát. A virsli pedig tökéletes volt a nagy mennyiségben való előállításra, terítésre és fogyasztásra. „Sört és virslit!”-a „Kenyeret és cirkuszt!” után szabadon.
Manapság a majális…
Napjainkban ennek nyoma sincs, habár az ország majd’ minden kis és nagyvárosában rendeznek fesztivált május 1-jén, de ezek már nem a virsliről, a sörről, meg az ellenőrzésről szólnak, hanem a sajtról és a túróról (Gyomaendrőd), a pálinkáról és mangalicáról (Zalaegerszeg), a boldog békeidőkről (Hévíz), másutt pedig a borról (Villány vagy éppen Badacsony). De mindenekelőtt a hosszúúúú héétvégéérőől!
Május elsejei programajánlók itt és itt, kapcsolódó cikkeink alább.
Jó pihenést kívánunk mindenkinek!
Forrás: origo.hu, wikipédia
