Boldog születésnapot, Woody! A Top 10 Woody Allen film
December 1-jén nyolcvanéves Woody Allen, minden idők legneurotikusabb humorú filmrendezője. Első mozifilmjét 1966-ban mutatták be, '71 óta szinte minden évben csinál egyet, így idén 45-ig jutott el. A vs.hu szerzői felállította a Woody Allen-toplistát. Íme, a Top 10-es alkotás.
10. SZERELEM ÉS HALÁL (LOVE AND DEATH, 1975)
A 19. századi orosz nagyregény fergeteges paródiája, amelyet javarészt Budapesten forgattak. Woodynak annyira meggyűlt a baja a nemzetközi stábbal és a magyar konyhával, hogy ezután több mint húsz évig nem dolgozott külföldön. Boris (Allen) és Sonja (Diane Keaton) napóleoni időkben játszódó szerelmi történetét különösen az olyan frappáns aranyköpések miatt lehet szeretni, mint például, hogy „- A szerelem nélküli szex üres időtöltés. - Igen, de az üres időtöltések közül talán a legjobb!” vagy hogy „Az a lényeg, hogy ne úgy fogjuk fel a halált, mint valaminek a végét, hanem sokkal inkább úgy, mint egy rendkívül hatékony költségcsökkentési módszert.” (BB)
09 EGY MÁSIK ASSZONY (ANOTHER WOMAN, 1988)
Allen áthozta Gena Rowlandset John Cassavetes filmjeiből, hogy megcsinálja a saját Cassavetes-filmjét. A végeredmény nem olyan nyers és zsigeri, mint az Egy hatás alatt álló nő vagy a Férjek, de Allen azért képes mélyre ásni a középkorú filozófia-tanárnő történetével, aki hetente végighallgatja a szomszédjában rendelő pszichológus egyik páciensét (Mia Farrow), és rájön, hogy a saját párkapcsolata sincs rendben. Eközben jelöletlenül keveredik egymással valóság, emlék és képzelet – a rendező talán itt jut a legközelebb az olyan modernista tudatfilmek fogalmazásmódjához, mint a Persona vagy a Tavaly Marienbadban. (KB)
08 HANNAH ÉS NŐVÉREI (HANNAH AND HER SISTERS, 1986)
A legnagyobb szívfájdalmam, hogy a Hannah a kollégák elvetemült pontozása miatt a nyolcadik helyre szorult, ez ugyanis egy tökéletes film. A fejezetekre tagolt, regényszerű szerkezetben több történetszál fut párhuzamosan, és valamennyi magával ragad. A film egyszerre szól az elsöprő erővel feltámadó szenvedély és a kényelmes fészek közötti őrlődésről, a jóság elviselhetetlenségéről, a családon, barátságon belül elfojtott és kibuggyanó rivalizálásról, árulásról, az intellektuális gőg elszigeteltségéről. És persze ott van Woody karaktere, a terméketlen hipochonder, aki a pánikszerű halálfélelemtől a vallási bolyongáson és az öngyilkosság kísértésén át jut el a katarzisig. Ez a mélyen drámai út pedig, ahogy az egész film, tízpontos poénokkal van kikövezve. „Csak annyit kérdeztem, nincs-e olyan képe, amiben kicsit több a barna.” (BG)
07 ÁRNYAK ÉS KÖD (SHADOWS AND FOG, 1991)
Woody a kafkai kisember, aki semmit sem értve bolyong a fekete-fehér, német expresszionista filmeket megidéző éjszakában, miközben a bordélyházban Kathy Bates, Lily Tomlin és Jodie Foster megvitatják a jól működő párkapcsolat titkát. A cirkuszi bohóc John Malkovich összeszűri a levet a kötéltáncos Madonnával, John Cusack pedig eltántoríthatatlanul kívánja Mia Farrow-t. Hála a zseniális Carlo di Palmának, aki tizenegy Allen-mozifilmet fényképezett, az éjszaka fényei és textúrái bűbájosan burkolják be a nézőt – annak ellenére, hogy a fojtogatós gyilkos azóta is szabadlábon van. Ez Allen legerősebb atmoszférájú filmje. (BB)
06 MATCH POINT (2005)
A vétkezés, a vágy, illetve azok következményeivel való szembenézés Woody Allen filmjeinek egyik fő mozgatórugója. Ezt Allen a Match Pointban mutatja be talán a legfelkavaróbb módon – és ez életművének talán legkiemelkedőbb rendezői teljesítménye. Nem is tudom, mi a megrázóbb: az a türelem és tudatosság, ahogy felépít egy társadalmi-pszichológiai kórképet, az a rideg és vértelensége ellenére húsba hatoló kegyetlenség és számítás, ahogy puskával kivégzi Scarlett Johanssont, vagy az a lappangó téboly, amit a gyilkosságot megúszó és Dosztojevszkijt olvasó Jonathan Rhys Meyers figurája sugároz abban a felső osztálybeli környezetben. (PK)
05 BŰNÖK ÉS VÉTKEK (CRIMES AND MISDEMEANORS, 1989)
Bár a Match Pointot övező rajongás korántsem volt érdemtelen, az én lelkesedésemet kicsit beárnyékolta, hogy Woody Allen szinte ugyanezt a bűn és bűnhődés-történetet már leforgatta 16 évvel korábban. Csak épp hitelesebben, komorabb színekkel, jobb színészekkel, mélyebb filozófiai kérdésekig leásva, és elkerülve a közhelyes lezárást. Bár a dráma jóval sötétebb a szokásosnál, ezúttal is nagyszerűen oldják a komikus elemek, elsősorban Lester (Alan Alda) figurája a másik történetszálon. A nagymenő tévés nevetséges hetvenkedésének tükrében ugyanakkor még nyomorultabbá válik Woody csóró dokumentumfilmes karaktere, aki nemcsak a szakmájában hasonul meg, de végül a szerelme is a sikeres seggfejet választja. (BG)
04 FÉRJEK ÉS FELESÉGEK (HUSBANDS AND WIVES, 1992)
Woody itt került a legközelebb ahhoz, hogy valami olyasmit alkosson, mint példaképe, Ingmar Bergman, akinek a Jelenetek egy házasságból című drámája ihlette ezt a párkapcsolati filmet. Két pár (Allen, Mia Farrow, Sydney Pollack és Judy Davis) kapcsolati hullámzásait követjük egy éven keresztül a szellemesen fényképezett és vágott áldokumentumfilmben, amely szinte egyáltalán nem vicces, viszont lendületes és erőfeszítés nélkül érzelmes és bölcs, nem úgy, mint Woody némely másik komolysággal próbálkozó, de kudarcot valló vállalkozása. (BB)
03 ZELIG (1983)
Frenetikusan vicces áldokumentumfilm, amely szűkebb értelemben véve az asszimilálódni próbáló zsidókról, tágabb értelemben minden ember megfelelési, beilleszkedési vágyáról mesél briliáns eszközökkel. A mindig a környezetében levő emberhez hasonlóvá változó Zelig (Allen) legendás, a 20-as évek végén kezdődő történetét a jelenben olyan figurák elemzik, mint Susan Sontag és Bruno Bettelheim, az archív felvételekbe beleillesztett Allen, illetve a Gordon Willis operatőr zsenialitását is dicsérő álarchív felvételek pedig egészen lenyűgözőek, és ma is remekül megállják a helyüket. (BB)
02 FOGD A PÉNZT, ÉS FUSS! (TAKE THE MONEY AND RUN, 1969)
Az első igazi Woody Allen-film, nemcsak az egyébként kissé fésületlen és széteső rendezés szempontjából, hanem azért is, mert a botcsinálta kisgengszter, Virgil Starkwell az első vérbeli Woody-figura, és rögtön az egyik legviccesebb is. Hosszú percekig lehetne idézgetni a közhellyé vált aranyköpéseket a filmből – „Csak semmi cicó, mert nálam a slukker!”, és hasonlók –, de a Fogd a pénzt, és fuss! valójában a dokumentarista stílus miatt vált klasszikussá, amelyet Allen a Zeligben is remekül alkalmazott. Illetve azért, mert ezt a dokumentarizmust a féktelen hülyeség szolgálatába állította. (KB)
01 ANNIE HALL (1977)
„Intenzitás…, hogy kapnád be az összes faszomat.” A Woody Allen-prototípusfilm, a rendező első, egyben legjobban sikerült párkapcsolati filmje, amelyet azóta is rendszeresen újrarendez vagy kibont ilyen vagy olyan formában. És az egyik legszórakoztatóbb is, amit számunkra a magyar szinkron történetének néhány legviccesebb pillanata tesz felejthetetlenné és kulturális alapélménnyé. A biboldószer például egyértelműen magyar találmány. (PK)
Forrás: vs.hu
