6 gyakori ok, amiért menekülünk Ámor nyila elől
A szerelem az egyik legfelemelőbb élmény, amelyet életünk során megtapasztalhatunk. De, ha a kapcsolat megromlik, az teljesen pusztító érzés is lehet – legalább az egyik fél számára. Emiatt sokan úgy érzik, hogy nem érdemes vállalni az ezzel járó kockázatot.
Ha a szerelemmel kapcsolatos rossz tapasztalatok miatt már megsebesültél, akkor az határokat szabhat a társkapcsolati reményeknek. Pedig félelemben élni annyi mint félig élni! Tárd fel a gátló tényezőket, birkózz meg velük és vesd bele magad a rózsaszín ködbe!
1. A szerelem többé-kevésbé kiszolgáltatottá tesz
Ha valóban szeretsz valakit, szinte lehetetlen megtartani a magad köré emelt falakat és megvédeni a szívedet. Egy őszinte kapcsolatban mindkét embernek teljesen meg kellene nyílnia a másik ember előtt. Aki fél ettől a lépéstől, kezdje el az önmunkát a bizalom terén!
2. A feltétel nélküli szeretet (elfogadása) kihívást jelent számunkra
Amikor valaki nagyon közel kerül hozzánk, az feltárhat a másik előtt olyan hiányosságokat, amelyeket talán soha nem vallottunk be magunknak vagy szívesebben takargatnánk még. Olykor viszont mi félhetünk attól, hogy a másikban fedezünk fel valami kevésbé kellemes vonást: Sokan teszik picit magasra a lécet, hogy apró kifogásokra hivatkozva ne kelljen tovább mélyíteni a kapcsolatot. Abban az esetben, ha nem vagy igazán felkészülve arra, hogy szembenézz a valóság tökéletlenségeivel, lehet, hogy soha nem lesz bátorságod újra szerelembe esni.
3. A szeretet soha nem egyenlő mértékű
Mindenki máshogy és más intenzitáson ég egy-egy kapcsolaton belül. Sokat segíthet a pároknak az, ha ismerik a társuk, és természetesen a saját szeretetnyelvét. Van olyan is, hogy a másik is félelmekkel telve lép a kapcsolatba, és adni kell időt neki, hogy igazán szeretni tudjon.
4. A múlt sérüléseit nehéz helyrehozni
A múltbeli kapcsolatunkból a jó és a rossz tapasztalatokat is viszünk magunkkal, mégis néhány negatív emléket tartalmazó poggyász mintha nehezebb lenne, mint a másikak! Tegyük le a terheinket és békéljünk meg a múlttal! Főként ne hibáztassuk magunkat a történések alakulásában betöltött szerepünkről, inkább tanuljunk belőle.
5. Az érzelmi veszteség néha elkerülhetetlen
Az érzékenyebb emberek érezhetik úgy, hogy elveszíteni a szeretett személyt rettentően fájdalmas, ezért inkább egyáltalán nem szeretnek meg senkit újból. De semmi sem örök! Ki mondja, hogy mindig csak te leszel az elhagyott fél? A másik is ugyanannyi kockázatot vállal a kapcsolattal, mint mi.
6. Túlértékeljük a saját terünk fontosságát
A szeretet “megköveteli”, hogy valaki más intellektuálisan és őszintén hozzáférjen a belső tereinkhez - legyen az akár érzelmi, lelki avagy fizikai síkon. Amikor nem akarsz vagy mersz senkit sem beengedni az életedbe vagy a lakásodba, akkor nem fog tudni egyenrangú és mély kapcsolat kialakulni a másik féllel.
Forrás: www.womensera.com