A rengeteg ránk zúduló információ. A folyamatos nyüzsgés, hogy le ne maradjunk valamiről. A fogyasztói társadalom. A sok-sok felhalmozott dolog körülöttünk, amelyek nagy részére valójában semmi szükségünk…Ugye neked is van egy olyan érzésed, hogy akár a te életedet is vázolhattuk volna ebben a néhány sorban?
Vannak, akik fáradhatatlanul azon munkálkodnak, hogy minden nappal legalább egy kicsivel jobb emberré váljanak. Bruno Bettelheim a gyermeknevelés terén megkerülhetetlenné vált klasszikusában, Az elég jó szülő c. könyvében, azzal nyugtatja olvasóit, hogy a tökéletes szülői mibenlét hajszolása helyett járhatóbb útnak bizonyul az, ha elég jó szülőkké válunk. Ezzel párhuzamosan feltevődik a kérdés: vajon ugyanígy optimális törekvésnek tekinthetjük az „elég jó emberré” válást is? De mit jelent jó, illetve elég jó embernek lenni? Milyen tulajdonságokkal felvértezetten kell forgolódni a világban ahhoz, hogy valakiről ez a megtisztelő hír járhassa?
A hosszú barátságok ismérve, hogy a barátoknak hasonló érdeklődési körük van, és a közös élmények fűzik össze őket. Igen ám, de mint mindenhol, ennek az éremnek is két oldala van. Hogyan élik túl a barátságok, ha más területeken eltérő értékrendet képviselünk?
Érezted már úgy, mintha csapdába estél volna? Mintha egy láthatatlan üvegdoboz nem engedne szabadulni, és nem tudod, hogy pontosan mi az, ami visszatart? Bármilyen meglepőnek is hangzik először, legtöbbünk az önkorlátozó gondolkodásmód tart vissza!
A szülők évtizedeket töltenek azzal, hogy óvják és formálják gyermekeiket és azok életét. Aztán a felnőtté válás elkerülhetetlenül elérkezik, amikor is saját döntéseket kezdenek hozni, és még a fészekből is kirepülnek. Sok szülőnek jelent kihívást, hogy gyermekét a megfelelő mértékben hagyja függetlenedni.
A harag rossz tanácsadó? A harag sokféle információt hordozhat magában, és a düh érzése teljesen természetes érzelem, amik miatt meg kell élnünk. Mindenesetre nem jó magadban gyűjtögetni, még ha az elengedése nem is túl könnyű.