Zélandia: Sikerült feltárni a titokzatos vízalatti világ egy részét
Sikerült feltárnia a Csendes-óceán mélyén fekvő Zélandia nevű földtömeg titkainak egy részét annak a nemzetközi kutatócsoportnak, amely kilenc hetes expedíciót követően a tasmániai Hobart városában ért partot.
A Joides Resolution nevű kutatóhajó július végén futott ki a Townsville nevű ausztrál kikötőből, hogy a Nemzetközi Óceánkutató Program (IODP) szakemberei kőzet- és üledékmintákat gyűjtve tanulmányozhassák, miként változott a térség geológiája az elmúlt több tízmillió évben - olvasható az eurekalert.org tudományos hírportálon.
Zélandia területe mintegy 4,9 millió négyzetkilométert tesz ki, ami nagyjából akkora, mint a szomszédos Ausztrália kétharmada. 95 százalékát ma óceán borítja, csupán néhány sziget, valamint három jelentősebb földtömeg magasodik ki belőle, Új-Zéland Északi és Déli-szigete, valamint Új-Kaledónia. A tengerfelszín alatt több mint egy kilométer mélyen fekvő terület Új-Zéland déli részétől húzódik északra Új-Kaledónia irányába, nyugatra az Ausztráliától keletre fekvő Kenn-fenéksíkság felé.
A titokzatos földtömeg feltérképezésére indult 32 kutató hat helyen végzett fúrásokat több mint 1250 méteres mélységben. Összesen 2500 méter üledékmintát gyűjtöttek össze a rétegekből, amelyek Zélandia földrajzának, éghajlatának és vulkanikus tevékenységének változásait tárják fel az elmúlt 70 millió évre visszamenőleg.
Az expedíció egyik vezető kutatója, Gerald Dickens, az amerikai Rice Egyetem munkatársa szerint kollégáival rengeteg új fosszíliát fedeztek fel, ami azt bizonyítja, hogy Zélandia nem feküdt mindig a Csendes-óceán mélyén.
"Nyolcezernél is több egyedet tanulmányoztunk, és több száz fosszilis fajt azonosítottunk" - mondta a szakember, hozzátéve, hogy az egykor meleg, sekély vizekben élt organizmusok mikroszkopikus vázai, és a szárazföldi növényektől származó spórák, valamint pollenek mind azt bizonyítják, hogy Zélandia földrajza és éghajlata egészen másmilyen volt a múltban.
Az új eredmények szerint a 40-50 millió évvel ezelőtt kialakult csendes-óceáni "tűzgyűrű", Zélandiát is érintő drasztikus változásokat idézett elő a tengerfenéken és befolyásolta a térségben zajló vulkanikus tevékenységeket is. A tűzgyűrű a Csendes-óceán partjain végigfutó széles, sávszerű földrajzi régió, amely mentén különösen sok, működő és szunnyadó vulkán helyezkedik el a tektonikus lemezek és a szeizmikus törések határain.
Az expedíció egyik vezető kutatója, Rupert Sutherland, a wellingtoni Victoria Egyetem szakembere szerint a kutatók egy ideje úgy vélik, hogy Zélandia akkor süllyedt el, amikor nagyjából 80 millió évvel ezelőtt levált az Ausztráliát és az Antarktiszt is magába foglaló Gondvána ősi szuperkontinensről. Sutherland szerint ez az elmélet valószínűleg helytálló, ám mostanra egyértelművé vált, hogy a későbbiekben bekövetkezett drasztikus események formálták a földtömeget olyanná, ahogyan azt a kutatók most megismerték.
A szakemberek szerint a Zélandia északi részén végbement nagyszabású geológiai változások segíthetnek megérteni, miként szóródtak szét és fejlődtek ki bizonyos növények és állatok a Csendes-óceán déli részén.
A begyűjtött üledékminták elemzése segíteni fogja a kutatókat abban, hogy jobban megismerjék a Föld tektonikus lemezeinek mozgását és a globális éghajlati rendszer működését. A kutatók szerint a térség továbbá fontos terület az időjárásban végbemenő globális változások megértéséhez is.
Ausztrál, új-kaledóniai és új-zélandi kutatók idén februárban a Geological Society of America's Journal című folyóiratban megjelent tanulmányukban azzal érveltek, hogy Zélandiát a nyolcadik kontinenssé kellene nyilvánítani, mert szerintük a terület megfelel a kontinens definíció főbb feltételeinek, úgy mint a környező területekhez képest magasabb fekvés, a jellegzetes geológia, a jól meghatározott terület és a vastagabb földkéreg, mint amilyen rendszerint az óceán fenekén van.
Forrás: MTI
