Mit jelent ma az emberek számára az asztrológia?
Pünkösti Andor író szerint az asztrológia azon a felismerésen alapszik, hogy valójában a mindenség egybetartozik. Ennek fényében pedig minden mozgásnak, ami a bolygónkon, illetve az itt élő emberek láthatatlan belső világában zajlik, megfelel egy világűrbeli mozgás. Ez pedig arra enged következtetni, hogy minden mindennel összefügg, és ami egy emberrel történik, az rajta kívül is megtörténik, és ugyanígy, ami belül történik az az égen válik láthatóvá. Hogy is van ez?
Pünkösti értelmezésében az, hogy valaki a földünkön zsarnok vagy szabadsághős az nem azért van, mert ilyen csillag alatt született, hanem azért született egy bizonyos csillag alatt, mert a zsarnokságért vagy a szabadságért rajongó lélek kizárólag a maga csillaga alatt születhet meg. Véletlenről tehát szó sincs ezen megközelítések szerint, csak törvényszerűségekről, okozati összefüggésekről, karmáról és sorsról.
Az író meg van győződve arról, hogy a csillagok állásából, vagyis abból, ahogyan ezek az égitestek álltak egy-egy ember születésekor, az illető jövőjét is meg lehet mondani - erre pedig ősrégi tapasztalatok mutatnak rá. Fodor Béla a XX. század elején ugyancsak kereste a „Mi az asztrológia?” kérdésre a választ. Nézete szerint annak eldöntéséről, hogy az asztrológia a tudomány, a vallás, vagy a hókusz-pókusz besorolásra érdemes-e leginkább, nem igazán született konszenzus. Ami ugyanis a néhányezer évvel ezelőtt élők életében természetes volt, az a mai kor embere számára vita és kételkedés tárgyát képezi.
Azzal érvel, hogy a XX. század kiváló tudósai előtt nem egyértelmű mindaz, ami az ötezer évvel ezelőtt élő gyermekek számára normális volt. Mindezt azzal magyarázza, hogy az asztrológiát a lelki (animisztikus) elvből produkálta a tudomány, amit csak egy ilyen világszemléleten át lehet értelmezni. Fodor úgy folytatja, hogy az asztrológia feltevése az, hogy az ember belső lényege egy a természet teremtő lényegével. Hozzáfűzi, hogy ez az egység nem elméleti, hanem mély, közvetlen és hatásos, mivel a kozmosz minden egyes természeti jelenségben kifejeződik, így az emberi lélekben is. Ugyanígy pedig a kozmikus összefüggésekből az emberi állapotok is kiolvashatóvá válnak.
Megerősítve a korábban ecsetelt Pünkösti-féle meglátást, Fodor is azt mondja, hogy az ember és a külvilág egymással kölcsönös, egymást kiegészítő viszonyban van egymással. Éppen úgy, ahogyan az ember szervei: az egyik alulműködése vagy elváltozása a többiek működésére is hatással van. Rendkívül figyelemre méltó az a meglátása, hogy például a napfoltokat e szerint a hipotézis szerint az emberi őrültségek okozzák. Mindaz tehát, ami egy ember személyiségét alkotja az a mindenség eredője.
Miként vélekednek ma az asztrológiáról?
A The Conversation szerint napjainkban leginkább két típusú asztrológiatagadás létezik. Az egyik oldal abból indul ki, hogy az asztrológia az emberek súlyos félrevezetésén alapszik, sokan pedig egyenesen sátáni eredetűnek tartják ezt. Míg a másik, leginkább szkeptikusnak nevezhető oldalon, károsnak tekintik az azon alapuló elképzelést, hogy a sorsunk a csillagokban rejlik. A szerző mégis fontosnak tartja kideríteni, hogy miért gondolják fontosnak oly sokan mind a mai napig az asztrológiát, ahogy azt is, hogy hányan és miért hisznek ebben. Az esetleges válaszra lelés meggyőződése szerint nem fekete vagy fehér, hanem ennél sokkal árnyaltabb lehet. A Routledge kutatásara hivatkozva: a felnőttek 90%-nak vannak kisebb-nagyobb ismeretei a csillagjegyekről, vagyis az állatövi jegyekről, és legalább a felük vallja azt, hogy a karakterleírások jól illeszkednek (pl. az állatöv első csillagképéhez tartozó kosok valóban energikusak, a bikák makacsok, míg a skorpiók titkolózók). A 18-21 év közöttiek 70%-a havonta legalább egyszer olvas horoszkópot és 51% értékelte is az itt kapott tanácsokat. 45% úgy gondolta, hogy ez valóban jellemzi a személyiségét, 20% szerint pedig a csillagok befolyással vannak a földi életre.
