Miért olyan nehéz toleránsnak lenni?
Igen, ismét egy világnap, amelynek nagyon fontos üzenete van a számunkra. Ma ugyanis egymás elfogadását, és egyúttal némi türelmet is kellene gyakorolnunk.1995 a tolerancia jegyében telt az UNESCO kezdeményezésére, majd az utána való évtől november 16-át jelölték ki a tolerancia nemzetközi napjának ünneplésére.
Az emberek egyetemes szabadsága és emberi jogai nem merülnek ki a jogi egyenlőségben. Mivel a hétköznapokban inkább az egymás iránti előítéletekkel és ítélkezéssel kell megbirkózni, ezért fokozottan szükség van olyan alkalmakra, amikor emlékeztetjük magunkat és a környezetünkben élőket arra, hogy a közömbösség és a kirekesztés társadalmat romboló hatása mennyire káros. Ez a negatív hatás olyan társadalmi megosztottsághoz vezethet, aminek elszenvedői nem csak azok lesznek, akiket az inzultus ér, hanem azok is, akik lekezelően viszonyulnak másokhoz.
A tolerancia hiánya azonban megnyilvánulhat egyszerű türelmetlenségben is, nem szüksége verbális vagy nonverbális erőszaknak megnyilvánulnia. A toleráns megnyilvánuláshoz egymás kölcsönös tiszteletére lenne szükség, hogy az elfogadás jegyében békés egymás melletti élet valósulhasson meg helyi és globális szinten is.
A legtöbb konfliktus abból adódik, hogy nem ismerjük - és nem is vagyunk hajlandóak megismerni - mások vallási szokásait vagy eltérő hagyományait, de egyre jellemzőbb az is, hogy másokat a külsejük alapján ítélünk meg - jobban mondva el.
A faji és vallási megkülönböztetésből fakadó intolerancia olyan veszélyes méreteket is ölthet, amely során egyes csoportok radikális lépésekre is elszánhatják magukat (esetleg védekezésből), illetve a gyűlölködés elől öngyilkosságba is menekülhetnek azok, akik nem kapnak vagy nem tudnak segítséget kérni.
Valóban feljogosítva érzik magunkat arra egyesek, hogy mérgező szavaikkal vagy tetteikkel megkeserítsék embertársaik életét? Vajon ezek a cselekedetek mit árulnak el az adott egyénről?
Mit tehetünk a tolerancia megjelenése érdekében?
Háborúskodás helyett válasszuk a békét! A különbözőség helyett pedig koncentráljunk a hasonlóságokra!
Aki másokat megítél az valójában önmagával nincs kibékülve, így a legjobb, ha a saját portánkon kezdjük el a tolerancia gyakorlását. Forduljunk nagyobb megértéssel önmagunk felé, és az önostorozás helyett fogadjuk el azokat a tulajdonságainkat, amelyeken nem tudunk változtatni. Ezeket többnyire a genetikának köszönhetjük, viszont világnézetünk a tudásunk bővítésével sokat tud változni.
Gyakoroljunk nagyobb türelmet önmagunk és a közvetlen környezetünk felé, majd figyeljük meg, hogy ez az önmunka el fogja venni az időnket és az erőnket attól, hogy olyan személyekkel foglalkozzunk feleslegesen, akiken amúgy sem tudunk változtatni.
Amikor pedig valaki olyannal hoz minket össze az élet, akivel korábban szívesen konfrontálódtunk, tudatosan figyeljünk oda a minimum semleges viselkedésre vele szemben. Haladóbb szinten pedig próbáljunk meg észrevenni benne valami olyat, amit őszintén meg tudunk dicsérni! Legyen az a szeme, a haja vagy a kitartása, nem is gondolnánk, hogy néhány egyszerű kedves szónak milyen nagy hatása lehet a sokat bántott emberek életében.
Forrás: szerkeeszto.gportal.hu