Mert emlékezni kell 1956-ra
Budapest, 2014 csodás őszi hétvége. Vidékről érkezünk a fővárosi barátokhoz, egy beszélgetős, nevetős, vidám kiruccanásra. A saját, néha túlzott kisvárosi nyugalmunknak jól esik a nyüzsgés, a „mindenféle”, olykor harsány népség csacsogása, a sárga villamos, a „Merre is menjünk?” kérdés izgalmas bizonytalansága. Aztán a tömegben feltűnik egy ismerős arc, széles mosoly, találkozás, irány a kis lakás, a nyugalom szigete.
Régi építésű házhoz érkezünk, mely tele van történetekkel, jó értelemben vett „régiségekkel”, hangulatokkal, illatokkal. Hiába a hosszú, fárasztó út, itt még lépcsőzni is jó dolog. :) Minden szint egy új történet, minden ablak más, minden szeglet egy újabb titok.
És minden szinten más a kilátás a gangról. És mégsem. A lépcsőfordulókban, a másik oldalra pillantva, szembenéz velünk a múlt. Golyónyomok a színes házfalon.
"Hát ezek meg honnan?"
"Talán világháborús lövedékek nyomai…habár valószínűbb, hogy az 1956-os forradalom maradványai. Pesten sok ház ilyen."
Megtorpanok. Érdekes és egyben félelmetes belegondolni már abba is, hány élet kezdődött és ért véget itt, e régi épület falai között, hány gyerkőc rohant le ezeken a lépcsőkön, hány idős házaspár indult a vasárnapi sétájára, hány édesapa szaladt reggel a munkába, délután pedig haza, a családjához. És hány fiatal, baráti pár találkozott így, mint azon a napon mi, akár 1956 októberében, talán épp 23-án.
Ahogy mi sem voltunk felkészülve a kilyuggatott falak látványára, valószínűleg ők sem tudták, mi vár rájuk. Mert nem így indult, ők nem erre készültek, ők nem erre számítottak, ők nem ezt akarták. Aztán felgyorsultak az események, ők sodródtak az árral, és történt, ami történt…
Kisiskolás korom óta tudom, mi zajlott 1956 októberében. Megtanultam tankönyvből, ismerem a történelem óra elbeszéléseiből, dokumentumfilmekből, iskolai ünnepélyek szereplőjeként versekből, dalokból is. De azóta a hétvége óta másként gondolok arra az 58 évvel ezelőtti októberi napra. Mert akkor, ott, a 3. emeleti kis lakásba sietve, a golyónyomokkal „mintázott” házfalnak köszönhetően, először találkoztam „élőben” az 1956-os ősz megborzongató eseményeivel.
Emlékezzünk együtt 1956-ra!
